5 éve együtt, 3 éve házasok!
A negyvenes éveim elején éppen eldöntöttem, hogy nekem nagy valószínűséggel nem lesz már senkim. Vagyis hát olyan, aki az igazi, a nagy ő, ide jöhet az összes klisé!
Aztán mégis lett, pedig majdnem nem, sosem írtam ezt le előtte, de a történethez hozzátartozik, mert tényleg egymásnak lettünk szánva.
Szóval amikor 2014-ben (ismét) felraktam magam a jó öreg Randivonalra, ott szúrtam ki Andrewt a külföldön élő magyarok szekcióban, megtetszett, egyből írtam neki. Válasz elég nehezen jött, talán egy hét is volt, amiben tájékoztatott, hogy őt ez az egész nem is érdekli annyira...azért leveleztünk, majd telefonoztunk, majd megbeszéltük, hogy találkozunk, eljön Toszkánából autóval, ès ha tetszünk egymásnak, akkor én költözöm ki vele egyből. Tulajdonképpen elképesztően jó volt ebben az álmomban lubickolni, elhinni, hogy megtörténhet.
Pár nappal a találka előtt jött tőle egy zavaros email, hogy egy családi ügy miatt nem tud jönni és el is kell utaznia, reméli, hogy megértem.
Túl szép volt, gondoltam magamban.
Majd eltelt 2 év (!), 2016 áprilisában jött egy email Toszkána címmel, azt hittem, rosszul látok, hogy folytathatnánk-e és hogy nagyon bízik benne, hogy nincs senkim. Nem volt.
Így repültem ki Toszkánába 5 éve június 24-én a vakrandira, ahol nem csak a leendő férjemet ismertem meg, hanem a legjobb barátomat is.
És nem fogom azt írni, hogy minden tökéletes, mert olyan nincs, és unalmas is lenne, meg az együtt küzdès is összetart, de minden nap hálásak vagyunk azért, hogy egymásra találtunk és azért, amink van, és most nem anyagi dolgokra gondolok.
Az életben az a jó, hogy tényleg bármi megtörténhet. Még az is, hogy 40 felett jönnek a nagy dolgok. Szóval nem feladni!
És hogy miért tűnt el 2 évre? Majd megírom egy könyvben! #aférjemtörténete
Kommentare