A menopauza magánügy?

A minap kikerült tőlem egy írás a Vichy Magyarország oldalára. Gondoltam, elmesélem nektek, hogyan is jutottam el idáig, hogy Európa egyik legnagyobb szépségápolási márkája kitett a honlapjára. Azt ugye, egyszer már leírtam, hogyan lettem blogger és milyen a blogger élet. One-woman-show az én esetemben, amit nem bánok, mert rettentően élvezem, hogy kreatívan haladok a saját magam útján, és azt csinálok, amit akarok, mostanában pedig egyre jobb lehetőségeket dob elém az élet. Csak beérik az a majdnem 10 év blogolás egyszer! "Szia Orsi! Nem szoktam kommentelni, üzenni és egy ideje nem vagyok túl aktív a social médiában, de hivatalból követnem kell a bloggereket. Eljutottam arra a pontra 5 év után hogy konkrétan hányok az egésztől, kivéve - és hogy ez már nagyon kikívánkozott belőlem - hogy téged szeretlek olvasni. Hiteles és értékkel teli amit csinálsz. Öröm téged olvasni és biztos vagyok benne, hogy ez így marad akkor is, ha "megélhetési" bloggerré válsz! Keep it up! Ezen az üzeneten jót nevettem először, de azóta sokszor az eszembe jut, mert mindig emlékeztet arra, hogy megmaradjak olyannak, amilyen vagyok, ezért is nézem meg jól, hogy mihez adom a nevemet. És ahogy látjátok, nem sok mindenhez, nálam nem folyik a reklám, és nem is fog. Pár hónapja megkeresett a Vichy, hogy rátalálták a blogomra és nagyon tetszik nekik, mert ugyanazon az úton haladunk. Ugyanis a Vichy is elkötelezett a változókorban lévő nők támogatása mellett, és mivel az én blogom is ezt az irányt követi, szívesen együttműködnének velem. A hab tortán az volt, amikor azt írták, hogy nyitottak, és én tegyek javaslatokat az együttműködés formáira. Azt hiszem, igazából minden blogger ilyen együttműködésekre vágyik. Szépen összeraktam egy jó hosszú emailt, hogy én miknek örülnék, sok minden volt benne, mindig is szerettem nagyban gondolkozni. A felütés az hogy, a Vichynek van egy Neovadiol nevű arcápoló családja, amelyet kifejezetten a változókorban lévő nők bőrére fejlesztettek ki, ez gyakorlatilag egyedülálló pozicionálás a piacon, ilyet más még nem csinált. Tehát az együttműködés fókuszában az áll, amit én már sokszor leírtam, hogy a menopauza egy természetes folyamat, nem betegség, készüljünk fel rá, tudjunk meg minél többet róla, és beszéljünk róla! Együtt könnyebb, akkor is ha csak kipanaszkodhatjuk magunkat valakinek. A közösség ereje felülmúlhatatlan! Akik benne vannak a zárt csoportban tudják, hogy micsoda energiák tudnak megmozdulni, adunk és kapunk, inspirálódunk, és néha elég, ha csak azt látjuk, hogy "jé, más is ugyanabban a cipőben jár, mint én" és egyből jobb lesz. Nem csak túlélni lehet a menopauzát. Ilyenkor lehet életmódot váltani, változni, elengedni, rájönni dolgokra. És új nőként kijönni belőle. Tudom, leírva egyszerűnek tűnhet, de én például még soha nem éreztem ilyen közel azt, hogy rátaláljak az új énemre. Hiszen, a változás elengedhetetlen. Természetesen leírtam azt is, hogy mit nem szeretnék. Nem szeretnék PR cikknek tűnő blogposztot írni a termékekről, viszont szeretnék Menopauaza Cafe-t (június 5-én, részletek ITT!) vagy menopuaza edukációs videót. Szerencsére, ebben is egyetértettünk. Az első közös cikkünk a Díványon jelent meg, jól futott, sokan olvasták, pontosan arról szólt, amit szerettem volna: beszéljünk a menopauzáról, ne legyen tabutéma! Ugyanúgy, mint amikor a 10-12 éves kislánnyal leül beszélgetni az anyukája, hogy akkor nemsokára jön a menstruáció és az ezzel és ezzel fog járni, ugyanígy a 40 körüli nőknek is el kellene kezdeni felkészülni az újabb hormonális változásra. Tehát megjelent a cikk a Vichy oldalán a személyes tapasztalataimról a 40 feletti bőrápolásról, érintve a menopauzát, és hogy hogyan változik a bőrünk a hormonváltozás hatására. Természetesen benne volt az is, hogy milyen Vichy termékeket használok, nyilván kaptam tőlük termékeket mielőtt belevágtam az egészbe, hiszen ha nem váltak volna be a termékek, el sem kezdődik a kooperáció. Legalábbis, én ilyen vagyok. És hozzáteszem, nem mindegyik vált be, ez is benne van a pakliban. Aztán azt írja a cikk alá valaki, hogy a menopauza magánügy. Egy másik kommentelő, hogy "csak túl kell élni". Szerintem nem magánügy. Mindenkit érint, aki körülöttünk van. A férjünket, a családunkat, a barátnőinket, a munkatársainkat, a főnökünket. Sokkal könnyebb úgy mindenkinek körülöttünk, ha kellően tájékozottak, ezért is kell beszélni róla. Aki ezt elutasítja, és homokba dugja a fejét, duplán szenved. Minek? Pár hete másfél napig nem jutott eszembe hogyan nézett ki az egykori szobám, amikor a szüleimmel laktam. Egyszerűen nem jött elő, hogy hol volt az emeleten, milyen bútorok voltak a szobában, hol volt az ajtó. Semmi. Egészen félelmetes volt, korai demencia, gondoltam. Mondtam is a férjemnek, hogy nyugodtan tegyen be egy otthonba, ha ez tovább durvulna. Persze, tudtam, hogy nem erről van szó. Memóriaproblémák sajnos a menopauza illetve a perimenopauza szakaszában előfordulhatnak a hormonszint változása miatt, és milyen jó, hogy tudom ezt. Ha tudatában lennénk a várható változásoknak, a tüneteiket is egészen másképp élhetnénk meg. Nyilván, mindenkinek saját joga eldönteni, hogyan éli meg ezt az életszakaszt, amely több év is lehet. Lehet otthon szenvedni egyedül, titkolni a hőhullámokat, éjszaka ruhát cserélni, majd hazudni, hogy miért kellett a csere, sírni, amikor senki nem lát, letagadni a tüneteket még a legjobb barátnőnek is, mert a menopauza magánügy. Aki okos, az viszont nem okoz magának további kínokat, elég a menopauzás tüneteket túlélni, hanem kihasználja például a közösségben rejlő lehetőségeket vagy elkezd beszélni róla a szűkebb környezetében, hiszen ezen minden nő keresztülmegy, miért kellene egymás előtt titkolni, amikor segíteni is tudnánk egymásnak. A kommentek ismét rávilágítottak arra, hogy sok munka van még előttem, hogy a menopauza ne legyen tabutéma. Amerikai kolléganőmmel :D, Gwyneth Paltrow-val tovább dolgozunk azon, hogy új megítélést kapjon a menopauza. Addig is, június 5-én Neverordinary X Vichy Menopauza Cafe !

Gyertek, találkozzunk, beszélgessünk!