Az "Ez vagyok én" könyv a női testet, az egyéniséget és az önszeretetet ünnepli

Az életünk egyik legnagyobb kihívása, hogy elfogadjuk és szeressük a testünket. Az évek előrehaladtával ez kinek nehezebb, kinek könnyebb lesz, van, akit az öregedés felszabadít, van, aki harcol az évekkel.

Julie Adams fotóművész könyve a "This Is Me" vagyis "Ez vagyok én" nőknek készült és nők készítették. A projekt úgy kezdődött, Adams megkérte a nőket, hogy jöjjenek be a tengerparti stúdiójába, hogy fürdőruhában lefényképezhesse őket. És hogy miért? Ünnepelni a női testet, az egyéniséget és az önszeretetet. A könyvben szereplő képek nem retusáltak, őszinte, valódi képek.

Aki volt már egy sima fotózáson ruhában, tudja, hogy az sem könnyű, saját magadat adni egy olyan környezetben, amihez nem vagy hozzászokva. Hát, még milyen lehet fürdőruhában! Nem könnyű belépni egy fotóstúdióba, kiállni a reflektorfénybe, szembesülni magunkkal, bátorságot és önbizalmat igényel. Az "Ez vagyok én" lányok és nők százainak utazásait rögzíti, akik nyitottak voltak azokról a testükkel kapcsolatos érzésekről beszélni, amelyekkel életük során szembesültek.

Anorexia, bulimia, rák, endometriózis, maszektómia és így tovább. Ez a könyv minden olyan nőnek szól, akiben valaha egy pillanatra is felmerült az önbizalomhiány gondolata, aki valaha is megkérdőjelezte önmagát.

Megragadja a nők erősségét, és emlékeztet bennünket arra, hogy ha együtt kiállunk valamiért, amiben hiszünk, milyen erősek is vagyunk. A könyvben mindenféle korú nő szerepel, én most néhány 40 felettivel illusztrálnék! (Valaki miért nem csinál egy ilyet magyar nőkkel??)

"Tinédzserként a hetvenes években nőttem fel, Sydney-ben, a médiában idealizált külső a magas, karcsú, vékonylábú, fehér, napbarnított szörfös lány volt. Visszatekintve, elég sok megvolt ezekből belőlem, de nem mindegyik, így ez úgy maradt meg bennem, hogy nem voltam „tökéletes”. Az ötvenes éveim végén végre békét kötöttem a testem képével. Nagyra értékelem mindazt, amit ez a test tett és tesz még értem; büszke vagyok a a sikereimre a sportban, két gyermeket szültem, és 35 éves koromban sclerosis multiplex-szel diagnosztizáltak. Valószínűleg ez utóbbi a legfontosabb. Nem sokat tudtam a betegségről, de feltételeztem, hogy kerekes székbe kerülök majd, és nem tudom használni a lábamat vagy a karomat. Féltem, hogy nem tudom majd betölteni az anyai, feleség és építész szerepeimet. Szerencsére nem így alakult. A végtagjaim bár néha gyengék, mégis erősek és képesek működni. Nagyon szerencsés vagyok, hogy aktív anya, építész és most már modell is vagyok, amiről mindig is reméltem, hogy egyszer az leszek! " - @caroline_thirteen, 59, anya, építész, művész, modell

"Számomra a testi jólét minden. Mindent megelőz. Egészség nélkül, nem lehet élvezni az életet. Ha a nem megfelelő mentális egészséged miatt rossz döntéseket hozol, akkor nem tudsz jól élni. Voltak kihívásaim az életben, igen, de az, hogy hogyan kezeled őket mutatja meg, hogy készen állsz-e a következő leküzdésére. - Heather Robinson, 56

"Tudomásul veszem amikor negatívan beszélek a saját testemről. Leírom, és mindig hálás vagyok azért, hogy egy teljes mértékben működő emberi lény vagyok, és mindent megteszek, amire képes vagyok. Úgy gondolom, hogy a normális kritika egészséges, ha képesek vagyunk perspektívába helyezni a dolgokat. Büszke vagyok a testemre." Karen Sander, 62, az Age Fearlessly könyv szerzője

"A nők erősen retusált képei- magazinokban és online - egyszerűen egy fantáziavilág részét képezik számomra. Ugyanaz az érzés, amikor filmet nézek vagy regényt olvasok - ezek az emberek a „pillanat” szerves részét képezik, de természetesen nem a „való világ”. Szeretném, ha több természetes képet látnánk mindenhol, ennek meg kell történnie előbb vagy utóbb. Ha nem, akkor a most felnővő fiatal lányok, akiket állandóan körül vesznek ezek a képek, a technológiával és az orvostudomány segítségével változtatják majd magukat, és nem lesznek képesek meglátni a különbséget. "- Sally Boyd, 70

"Világéletemben volt hasam, vastag combjaim, gömbölyű nő is lettem. Mindig le akartam fogyni, soha nem voltam boldog a testemmel. A fogyókúrák a tinédzser éveimben kezdődtek, rettentően stresszes időszak volt, depressziós lettem, szorongtam. Mostanában tanultam meg, hogy az étel üzemanyag forrás a test számára, nem pedig arra való, hogy vigasztaljuk magunkat vele." - Simone, 47

"Mindig többre tartottam az erőt és az egészséget a külsőnél. Az évek során sok mindenhez kellett alkalmazkodnom, amelyek egy nővel életük különböző szakaszaiban történnek - szülés, menopauza és öregedés. Megpróbáltam realisztikus maradni az idők során, és nem fordítottam túl sok figyelmet arra, ahogy a média áll hozzá az egészséghez és szépséghez." - Denise, 69

"Eléggé sokkoló volt belépni a hatvanas éveimbe, hiszen ugyanúgy éreztem magam, mint 30, 40 vagy 50 évesen, ugyanolyan energikus vagyok és ugyanolyan pozitív a hozzáállásom az élethez. Tudom, hogy ki vagyok és ma már nem félek attól, hogy "ki mit gondol", szabadon kifejezem magam. Ez csodálatos érzés. Plusz a szerelem, amelyet a férjem és én megosztunk, csak egyre elmélyül, most hogy a gyerekek nagyok, eljött a mi időnk a további kalandokhoz." - Jill Healy-Quintard, 63, fitnesz és wellness edző

"Göndör hajú, lapos mellkasú, vékony, szeplős, öntudatos tinédzser voltam ... aztán göndör hajú, természetes ősz, lapos mellkasú, vékony, szeplős, de kevésbé öntudatos középkorú nő lettem! Nem veszem készpénznek azt, hogy a testem egészséges, foglalkozom vele, tőrődök vele. Sokkal inkább elutasító vagyok azzal a belső hanggal, amely össze akar hasonlítani a szebb és „tökéletes” testekkel. Ilyenkor emlékeztetem magamat, hogy feltétel nélkül szeretnek, pontosan azért, mert olyan vagyok, amilyen. "- Rachel Weaver, 48

"Egész életemben a hiányosságaimra összpontosítottam: túl kövér; túl szeplős; túl egyszerű. Most, hogy már idősebb vagyok, nézegetve a fiatalkori képeimet jöttem rá, hogy a magam módján gyönyörű voltam és ahelyett, hogy a tökéletlenségeimmel foglalkoztam, ünnepelnem kellett volna magamat. Erős nő vagyok. Három csodálatos gyermeket neveltem fel egyedül. 25 évet töltöttem le rendőrként - az első rendőrnő voltam a South Coast környéken. Úgy jártam egyetemre hogy mellette teljes munkaidőben dolgoztam, terhes voltam és volt 2 kisgyerekem. Később újra beültem az iskolapadba és kiképeztem magam anyakönyvvezetőnek. Minden ránc, az összes narancsbőr az életem része, ez vagyok most én, nem tökéletes, de erős és tehetséges, és nagyon teljes életet élek. "- Mary D., 51 éves, anya, részidős modell

"Úgy gondolom, hogy a társadalom egészének el kellene engednie ezt a tökéletesség iránti rögeszmét. Mindannyian tökéletesen tökéletlenek vagyunk, ezen a világon minden tökéletesen tökéletlen. Szeretem a wabi-sabi japán filozófiáját. Ez egy olyan koncepció vagy esztétika, amelynek célja a szépség megtalálása az élet tökéletlenségein belül, valamint a növekedés és a pusztulás ciklusának békés elfogadása. Ha egy teáscsésze a napi használat során megreped, akkor a repedést szépségnek tekintik, ezt a repedés arannyal töltik ki, hogy kiemelje a hiányosságot. Nagyon tetszik ez az életszemléletet. "