Linda Evangelista újjászületése avagy mi történt vele valójában?

A kilencvenes évek szupermodellje 5 év bujkálás után a szeptemberi angol Vogue címlapján. Ha csak a képet nézzük, amelynek a stílusa pontosan passzol az újságéhoz, mondhatnánk, hogy egy jól megretusált glamour fotót látunk, ahhoz azonban, hogy megértsük mi is történt Linda Evangelistaval, mélyebbre kell ásnunk.

Linda jelenléte még 57 évesen és még a Zeltiq CoolSculpting testkontúr-kezelés (erről hamarosan) után is olyan, hogy kettéválik tőle az óceán, kezdi a Vogue cikket Sarah Harris, főszerkesztő helyettes. (Ő az a hosszú, ősz hajú nő, aki már a húszas éveiben is ősz volt, genetikája révén.) Mit mondjak, kissé meredek kezdés, mintha 57 évesen már fura, ha valakinek van jelenléte?

Aztán azzal folytatja, amit mindenki tud, hogy Linda volt az, aki azzal "viccelődött", hogy napi 10 000 dollárnál kevesebbért nem kel fel. Ő volt a legnagyobb szupersztár, a végső glamazon. A halványkék, felfelé hajló macskaszemek, minden idők talán legcsodálatosabb orra, ívelt szemöldök, álomszerű állkapocsvonal, és az a mosoly...

Evangelista szeptemberben perelte be a CoolSculpting anyavállalatát, a Zeltiq Aesthetics Inc. céget 50 millió dolláros kártérítésre, azt állítva, hogy képtelen dolgozni, mióta 2015 augusztusa és 2016 februárja között hét alkalommal végeztek rajta CoolSculpting-kezelést.

Úgy döntött, az az egyetlen kiút, ha elmondja a történetét. "Nem tudtam tovább élni ebben a fájdalomban" - mondja. "Tudtam, hogy változtatnom kell, és az egyetlen változás az volt, hogy elmondtam az igazamat."

Evangelista olasz bevándorlók lányaként Kanadában, az Ontario állambeli St Catharines városában nőtt fel, ahol édesapja a General Motorsnál dolgozott, édesanyja pedig könyvelő volt. "Apám minden vonása megvan bennem - az orra, a fogai, a szemöldöke -, de úgy nézek ki, mint az anyám". Ő volt a középső gyermek, egy egy évvel idősebb és egy évvel fiatalabb testvére va. A szomszédságában nem sok lány volt, így Linda boldogan játszott a fiúkkal, utcai hokizott, baseballozott és focizott. Megtanult harmonikázni és szteppleckéket is vett. Amikor a tánciskola bezárt, a helyi újságban hirdetés jelent meg egy modelliskoláról. Elment egy interjúra, de a tanfolyam túl drága volt, így inkább beiratkozott önképző tanfolyamokra, ahol megtanították a helyes etikettre, valamint a frizura és a smink elkészítésére.

Tisztában voltál a szépségégeddel? "Nem!" Akartak veled randizni a fiúk? "Nem! Rengeteg barátom volt, de nem. Tudod, mi volt a baj? Magas voltam, és az emberek mindig azt mondták anyámnak: 'Ó, milyen magas. Modellnek kéne mennie. Ez, és hogy a divat megszállottja voltam."

Amikor 16 éves volt, egy japán modell ügynökség nyári szerződést ajánlott neki, és legnagyobb meglepetésére szigorú szülei, akik ritkán engedték el este 10 után, elengedték. "Megérkeztem, és nem volt senki, aki értem jött volna. Teljesen elvesztem, és nyilván nem volt mobiltelefonom". Sikerült bejutnom a lakásba, ami koszos volt, ott volt a szobatárs, aki nem akarta, hogy ott legyek, mert ott volt a barátja. Bementem az ügynökséghez, ahol mondták, hogy meztelenül fotózás lesz, nem kérdeztek, hogy vállalok-e meztelen fotózást, hanem megmondták. Felhívtam az anyámat, aki azt mondta: "Hagyd ott az egészet és azonnal menj a nagykövetségre!" Így tettem, és hazavittek."

Ez idő tájt indult a Miss Teen Niagara szépségversenyen. Nem nyert, de az Elite Model Management egyik embere ott volt, leszerződtette, és 1984-ben New Yorkba költözött. A következő évben már Párizsban is volt lakása, és a Chanelnek is elkezdett dolgozni. "Karllal (Lagerfeld, a Chanel kreatív igazgatója) dolgozni mindig egy kaland volt!" - emlékszik vissza. "Éjszakai bagoly volt. Amikor az ember azt hitte, hogy végzett, azt mondta: 'Most vettem ezeket a Poiret darabokat egy árverésen. Fel akarod próbálni őket?' Erre én azt mondtam: 'Igen, fel akarom próbálni a Poiret-t! Ó, Istenem, igen!"" Rögtönzött fotózást rendeztünk - soha nem azért, hogy a képeket bárhol is publikálják -, hanem csak azért, mert Karl még nem volt fáradt. "Nem volt olyan, amit ne tettem volna meg érte."

Arthur Elgort fotózta őt a Vogue Paris számára, és nem sokkal később már az összes nagy névvel dolgozott, Meiseltől kezdve Irving Penn-en és Richard Avedonon át Herb Ritts-ig és Peter Lindbergh-ig (aki zseniálisan javasolta, hogy vágassa rövidre a haját, amikor mindenki másnak hosszú volt). Több millió dolláros kampányokban szerepelt a Revlon számára, és Gianni Versace-nak köszönhetően az egyik első modell volt, aki a print modellkedésből át tudott lépni a kifutóra, ami addig külön iparág volt. "Gianni tényleg hitt bennem, nem csak mint modellben - azt akarta, hogy önmagamként tündököljek".

A szépség és egyéniség hatásos keveréknek bizonyult, és megszületett a szupermodell. Lindát, Naomi Campbellt és Christy Turlingtont nevezték el a Hármasnak, mielőtt Cindy Crawford és Claudia Schiffer csatlakozott a sorhoz. Csak a keresztnevükön ismerték őket, és együtt uralták a divatot - egyik nap a Versace kifutóin sétáltak, a következőn a Vogue címlapján szerepeltek, a következő napon George Michael egyik klipjében szerepeltek (ez volt a Freedom!, miután maga Michael meglátta őket a magazin 1990. januári címlapján). Az év végére Linda már 60 címlapon szerepelt.

"Hogy tudtam ezt csinálni? Az igazság az, hogy fiatal voltam. Szórakoztunk hajnali 3-ig, jókat ettünk, pezsgőt ittunk és 5-kor fel kellett kelni." Keményen játszottak és keményen dolgoztak. "Drogokat kínáltak nekem, de soha nem nyúltam hozzájuk. Nem azt mondom, hogy angyal voltam... de rettegtem a drogoktól."

Linda kiállt amellett is, hogy a modellek magasabb tarifákat kapjanak. Hogyan? "Volt erőm kitartani" - mondja vállat vonva. "Ennyi volt a lényeg. De emellett más iparágakban is gondolkodtam. A sportolók nem mind egyformán kapnak fizetést, egyesek többet kapnak azért, amit a játékhoz adnak. Nem arról volt szó, hogy jobbnak gondoltam volna magam... de tudtam, hogy mennyit érek." Azzal is tisztában volt, hogy a cégek mekkora profitot termelnek azzal, hogy ő az arcuk. Nagynevű barátok sora jött és ment (Linda randizott Kyle MacLachlan színésszel, Fabien Barthez francia kapussal és Peter Morton Hard Rock Cafe milliárdossal). Ez volt a kifürkészhetetlen csillogás és kalandok korszaka, amelyhez hasonlót - függetlenül attól, hogy a mai modellek mit produkálnak - valószínűleg soha többé nem fogunk látni. "Sétálhatnék-e testőr nélkül Párizs és New York utcáin? Természetesen. De ha ez egy show volt... az más volt. Emlékszem, Christy, Naomi és én Rómában voltunk, és nem tudtunk kijönni a szállodából, mert több ezer ember várt ránk. El sem hittem, hogy ott vannak miattunk. Emlékszem, arra gondoltam: 'Élvezd ki ezt, mert ez nem tart sokáig'."

Akkoriban egy modell számára a hároméves pályafutás volt az átlagos. De Linda uralkodott, több mint három évtizeden át dolgozott, kisebb kihagyásokkal. Egészen addig, amíg meg nem történt a kezelés.

Tavaly szeptemberben Linda az Instagramján jelentette be, hogy New Yorkban pert indított a Zeltiq Aesthetics ellen súlyos testi károkozás miatt, azóta meg is egyeztek.

Linda februárban a People magazinben beszélt először részletesen arról, hogy mi is történt vele. Az 5 év bújkálás oka egy félresikerült plasztika beavatkozás volt, mely után brutálisan eltorzult. A CoolSculpting egy népszerű zsírfagyasztó kezelés, amelyet a zsírleszívás nem invazív alternatívájának tekintenek,

"tartósan deformálta" és "brutálisan elcsúfította".

A kezelések után három hónappal elkezdte észrevenni a dudorokat az állán, a combján és a mellek körül, azokon a területeken, ahonnan fogyni akart, hirtelen megnőttek, megkeményedtek és érzéketlenné váltak. "Azt hittem, én csináltam valamit rosszul" - mondja Evangelista, és elkezdett diétázni és többet edzeni. "Odáig jutottam, hogy egyáltalán nem ettem. Azt hittem, elment az eszem".

Végül 2016 júniusában elment az orvosához. "Levetkőztem előtte, sírtam, és azt mondtam, nem eszem, éhen halok, mit csinálok rosszul?' Amikor az orvos paradox zsír hiperpláziát (PAH) diagnosztizált nála, fogalma sem volt, hogy mi az. Egy ritka, a beavatkozás utáni szövődményt, amiről elmondása szerint őt nem tájékoztatták. És azt is megmondta neki az orvos, hogy semmilyen diéta és semmilyen edzés nem fogja ezt helyrehozni.

A PAH egy ritka mellékhatás, amely a CoolSculpting páciensek kevesebb mint 1 százalékát érinti, amikor a fagyasztási folyamat hatására az érintett zsírszövet megvastagszik és kitágul. A páciensek azért vállalják be, hogy valamit lekicsinyítsenek, és a fordítottja történik. Sok esetben az érintett területek már nem alkalmasak olyan zsírleszívásra, mint amilyenek eredetileg lettek volna, így bizonyos esetekben nem biztos, hogy elmúlik. Állítólag 4000-ből 1 páciensenél fordul elő ez a hatás.

"Ha tudtam volna, hogy a mellékhatások között szerepelhet, hogy elveszítem a megélhetésem, és a végén olyan depressziós leszek, hogy utálom magad..." - mondja, és megáll, miközben a szemei megteltek könnyel, "nem vállaltam volna ezt a kockázatot".

Akkor miért tette? Nos, ugyanazért, amiért bárki botoxoltat vagy feltöltet hialuronsavval, vagy elég ha csak az Instagram filterekre gondolunk: a társadalom örökös nyomása a nőkön, hogy ha nem is feltétlenül fiatalabbnak, de jobbnak nézzünk ki. És gondoljunk csak Lindára, a világ egyik legtöbbet fotózott nőjére - egy olyan nőre, aki felnőtt élete nagy részében azt látta, hogy az arca és a teste gyakran összeadódik az értékének összegével. Az, hogy hogyan néz ki, az az ő fizetőeszköze. És képzeljük el, hogy ha valaki ilyen kivételes szépséggel van megáldva, akkor még nehezebb keresztet kell cipelnie, ha látja, hogy ez a szépség elhalványul, megváltozik vagy eldeformálódik - és a világ is tanúja lehet ennek. Írja Sarah Harris a Vogue-ban.

"Azok a CoolSculpting reklámok állandóan mentek a tévében, újra és újra, és azt kérdezték benne: 'Tetszik, amit a tükörben látsz?'. Úgy éreztem, hozzám beszéltek. A makacs zsírról volt szó, olyan területeken, amelyek nálam nem akartak mozdulni. Megittam a varázsitalt, mert egy kicsit hiú vagyok, belementem és visszafelé sült el."

A brit Vogue-nak adott nyilatkozatában a Zeltiq amerikai képviselője azt mondta: "Örülünk, hogy megoldottuk ezt az ügyet Evangelista kisasszonnyal". Hozzátették: "Továbbra is a bizalom erősítésére összpontosítunk, biztonságos, megbízható, tudományosan alátámasztott esztétikai termékek és szolgáltatások nyújtásával. A CoolSculpting egy FDA által engedélyezett, nem invazív kezelés a test kilenc területén látható zsírok kezelésére."

Linda esetében már kétszer is megpróbálták zsírleszívással korrigálni a problémás testrészeket. "Az egész testemen vágások vannak. Voltak öltéseim, az állam alatt kompressziós tartót viseltem, az egész testemet nyolc hétig szorosan bekötötték - semmi sem segített. "Kétségbeesésem csúcsán abbahagytam az evést. Annyira szégyelltem magam, épp most költöttem el ennyi pénzt, és az egyetlen mód, ami eszembe jutott, hogy helyrehozzam, az a nulla kalória volt, ezért csak vizet ittam. Vagy néha ettem egy rúd zellert vagy egy almát" - vallja be. "Elvesztettem az eszemet."

Az egyetlen alkalom, amikor elhagyta otthonát, az az volt, amikor 15 éves fiát, Augustin James Evangelistát (akinek édesapja a Kering elnök-vezérigazgatója, François-Henri Pinault, Salma Hayek férje) vitte el egy focimeccsre, és teljesen eltakarta magát, hogy senki ne vegye észre - ami, mint mondja, a téli hónapokban könnyebb volt. Mindent megtett, hogy "Augie" elől is elrejtse, de a fiú észrevette, hogy az anyja más, lelkileg. "Ami igazán szíven szúrt, az az volt, amikor azt mondta nekem: 'Emlékszel, amikor még olyan vicces voltál? Emlékszel, amikor állandóan nevettél?' Olyan ártatlan megjegyzés volt. Ezt nagyon nehéz volt feldolgozni."

Két évvel ezelőtt alaposabban elmagyarázta neki a helyzetet, miután elkezdte őt kérdezgetni, hogy miért nem dolgozik, amikor az összes barátnője folyamatosan dolgozik (nem téved: Naomi 52 éves, Cindy 56 éves, Claudia Schiffer 52 éves, Amber Valletta 48 éves, Kate Moss 48 éves... a lista folytatható). "Olyan megértő volt, amilyen csak egy 13 éves lehet. Mondtam neki, hogy per lesz, és azt mondtam: 'Lehet, hogy hallasz dolgokat, és kellemetlen lesz. Erre ő azt mondta: 'Miért lenne kellemetlen? Szomorú vagyok miattad. Nem kellemetlen.' Aztán azt mondta: 'Gondoskodni fogok rólad, ne aggódj'. Melyik szülő akar a gyermeke terhére lenni?" - kérdezi sírva - majd elkeseredetten nevetve. "Szóval, mint láthatod, a történetem elmesélése nagyon jót tett nekem" - halkul el. "Olyan boldog vagyok most."

Idén júliusban mindkét fél kérte az ügy ejtését, Linda pedig azt írta az Instagramján: "Örülök, hogy megegyeztünk a CoolSculpting-ügyben. Várom életem következő fejezetét a barátaimmal és a családommal, és örülök, hogy magam mögött hagyhatom ezt az ügyet". Ennek ellenére az élmény kétségkívül megmarad benne.

"Mentálisan meggyógyultam? Egyáltalán nem" - jelenti ki.

Még mindig nem tud tükörbe nézni, és azt sem bírja elviselni, hogy bárki is hozzáérjen a testéhez.

"De nagyon hálás vagyok a támogatásért, amit a barátaimtól és a szakmától kaptam". A szeretet áradata mindenhonnan érkezett, a kortársaitól Gwyneth Paltrow-ig és Marc Jacobsig. Kim Jones művészeti igazgató az elsők között volt, aki levelet küldött neki, aminek eredményeképpen egy új Fendi-kampányban szerepel. (Azt mondja, amikor a fia meglátta a képeket, azt mondta: "A fenébe! Öt évet töltöttél a hálószobádban, aztán ez?").

De az ilyen dicséretek, a Fendi-kampány és a brit Vogue címlapja ellenére nem szívesen nevezi ezt visszatérésnek. "Annyira hiányzik a munkám, de őszintén, mit tehetnék? Nem lesz könnyű" - ismeri el, kiemelve, hogy ezeken a képeken szinte teljesen be van takarva. "Nem fogsz fürdőruhában látni, az biztos. Nehéz lesz úgy munkát találni, hogy kidudorodnak belőlem dolgok; retusálás nélkül, vagy préselés, vagy ragasztás, vagy trükközés nélkül...".

A Vogue címlapjához és a képekhez Pat McGrath sminkmester szalaggal és gumival finoman visszahúzta az arcát, állát és nyakát. "A való életben nem ilyen az állkapcsom és nyakam - és nem járkálhatok mindenhova ragasztószalaggal és gumival".

Vajon mennyire lehet egészséges ez a folyamat bárki számára, aki a testpozitivitással küzd, de magának Lindának is - megváltoztatni a saját valóságát egy olyan időszakban, amikor megpróbálja visszanyerni az önbizalmát.

"Póbálom úgy szeretni magam, ahogy vagyok, de a fotók..." - egy pillanatra szünetet tart, hogy gondosan megválassza a szavait. "Úgy gondolom, hogy azért vagyunk itt, hogy fantáziákat teremtsünk. Álmokat teremtünk. Szerintem ez megengedett. Emellett minden bizonytalanságomat eloszlatták ezeken a képeken, így azt csinálhatom, amit szeretek csinálni."

Mindezzel ellentétben Linda nem fél attól, hogy öregszik vagy idősebbnek látszik. Sőt, épp ellenkezőleg: "Itt akarok lenni, hogy mindent láthassak. Még nem végeztem, látni akarom, ahogy Augie férfivá válik". A saját édesanyja 21 éves volt, amikor megszülte őt; Linda 41 volt, amikor megszülte a fiát. Úgy gondolta, hogy hat gyereke lesz, de mint mondja, az élet nem mindig a tervek szerint alakul.

"Ő a mindenem. Csak két ember kell egy családhoz, és nekem tökéletes kis családom van". Lassan próbálja újjáépíteni és visszaszerezni az életének valamiféle látszatát, 22 év után most új helyet keres. "Szeretem a környékemet, de azt hiszem, változásra van szükségem."

Azt mondja, a depresszió alatt elvesztette a szenvedélyeit, de még mindig szívesen jár focimeccsekre, kosárlabda- és jégkorongmeccsekre, és időnként kényezteti magát egy-egy arcpakolásra. Nagyon szeretne eljutni az ausztriai VivaMayr gyógyfürdőbe, miután látta, hogy Naomi is járt ott. Mondom neki, hogy biztosan tudna szerezni egy meghívót. Elmosolyodik: "Én nem vagyok Naomi. Az emberek nem tudják, ki vagyok. Elfelejtették. Azt kérdezik: "Linda kicsoda?"". Ezzel lehajtja a fejét, összeszorítja az orrát, és azt a tökéletes fintort vágja, amit Lindbergh milliószor megörökített.

Mi ebből a tanulság? Van-e egyáltalán tanulság itt? Én a követezőket gondolom!

Hányszor kommenteljük, hogy szegény szép emberek, nekik biztosan nehezebb az öregedés, mert egész életükben szépek voltak! Nos, az öregedés mindenkinek nehéz, azoknak is, akik nem szépek, lásd az emberek nagy része.

Linda a kezelések mellett döntött, és akaratlanul is rávilágított a szépség kultúra nyomására és lehetséges kockázataira: mennyire nehéz elfogadni azt, hogy változunk, és bár nem kellene feltétlenül ettől rosszul érezni magunkat, mégis rosszul érezzük magunkat, mert minket, nőket akkor dicsérnek meg, ha nem öregszünk, ha ugyanúgy nézünk, mint ki több évtizede, ami nyilvánvalóan lehetetlen. Miért is bók az, hogy "te semmit nem változtál?" Hiszen ez nem normális, ez lehetetlen. És miért fáj az, amikor azt kommentelik egy kép, hogy "nem hasonlít magára"? Miért gondoljuk azt, hogy több évtizeden keresztül ugyanúgy kellene kinéznünk?

Linda Evangelista esetében, aki a testéből/arcából élt és nyilvánvalóan látta/tudta, hogy szupermodell barátnői is csináltattak magukon ezt/azt, nem gondolta, hogy beüthet egy ilyen. Ahogy mondta az interjúban, visszafelé sült el.

(Én sem gondoltam erre akárhányszor mentem botoxra vagy hialuronsavas feltöltésre. Már több, mint egy éve nem voltam semmilyen kezelésen, érdekes saját magam számára, hogyan változik az önelfogadásom, a véleményem magamról, ami egykor rettentően idegesített, most nem annyira, de fogalmam sincs, hogy fogom látni magam, mondjuk fél év múlva.)

Én valahogy úgy gondolom, hogy a testünket életünk végéig tudjuk alakítani sporttal és táplálkozással, erre van behatásunk, tőlünk függ, hogy nézünk ki. Persze, itt is lehet a könnyebb utat választani és elmenni zsírleszívásra. (Itt most nem azokra gondolok, akik valamilyen betegségből kifolyólag nem tudnak lefogyni.) Anélkül, hogy túlságosan fényezném magam, most 60 kiló vagyok (165 cm), nem voltam ennyi, több mint 10 éve, kicsit lassan ment a fogyás, 6 év alatt fogytam le 72 kilóról. Nyilván folyamatosan elbuktam, főleg karácsonykor és főleg az utolsó 5 kilónál, idén aztán megembereltem magam, segített ebben az Alakorvoslás is, aztán megcsináltam. a

Az arcunk már nehezebb ügy, hiszen a bőrünk minőségét tudjuk befolyásolni krémekkel, kezelésekkel, stb, de a ráncok kialakulására és a bőr lógására már nem annyira tudunk hatni, a csontok ugyanúgy változnak, mozognak, és ilyenkor jöhet a képbe a plasztika. Én azt gondolom, hogy mindenki csináljon magával azt, amit akar, ha attól lesz boldog, de ne azért csináltassa, mert a társadalom vagy a férje várja el tőle, hogy ne öregedjen.

Mit gondoltok?

Forrás: Vogue, People

Fotók: Steven Meisel, styling: Edward Enninful