Melyik viselt még jobban: a 40. vagy az 50. születésnapod?

Írtam tegnapelőtt, hogy feltettem a zárt csoportban ezt a kérdést, bár én még CSAK 47 leszek hamarosan, érdekel, ki hogyan érezte magát a 40. illetve az 50. születésnapján, és szerintem annyira hasznos/segítő/szórakoztató gondolatok érkeztek, több mint 100, hogy úgy gondoltam a világnak is látnia kell!

Egyrészt mert őszinte válaszok hús vér nőktől, másrészt mert keveset beszélünk arról, hogy az öregedés kit hogyan érint, harmadszor talán fiatalabb nőtársainknak is hasznos lehet! Igen 40 és 50 felett is van élet!

Aki szeretné hozzatenni a poszthoz a saját gondolatàt, írjon nekem privátban!

Köszönöm még egyszer mindenkinek, aki megosztotta az élményét! Szuperek vagytok!

Hamarosan (augusztusban) 47 éves leszek, vagyis már közelebb az 50-hez, mint a 40-hez.

Néha bekúszik a kérdés, milyen lesz majd 50-nek lennie? Gondoltam megkérdezem.

Több, mint 100 válasz érkezett,

“Hát ez nagyon aranyos. Miért is lenne más? Persze ha az ember úgy gondol az ötvenre, mint valami mumusra, akkor biztos. De biztosíthatlak, semmivel sem érzi másképp magát hirtelen az ember. Ez csak egy dátum.”

“Az 50 csak egy szám.”

“Szerintem nem hirtelen, de én inkább éreztem változást mint 40-nél! 40 évesen még szültem, nem voltak nagyon testi tüneteim, ezek 45 fölött kezdtek jönni . De még gondolkodok, mert én frankón labilis vagyok mostanában- de már tudok nevetni rajta.”

“Kedves Orsi, megértem, hogy foglalkoztat ez a kérdés! Nekem a 40 nehezebb volt, aznap pityeregtem is, az ötvennél bár kerekebbnek tűnik maga szám,nem éreztem annyira a fenyegetést. Inkább azt éreztem, hogy nem kell sietni sehová, meg azt is, hogy a változókor azt jelenti, hogy változtatni kell. Ebben pedig egy csomó új lehetőség van, új kihívások! Neked biztosan menni fog! “

“Én már a 40-nél is bőgtem. Az állagromlás nálam 49 után kezdődött látványosan, zavaróan. Inkább ez az, amivel nem tudok megbékélni.”

“Ha 40 évesen kiegyensúlyozott napjaid voltak , és ha 50 évesen boldog vagy , akkor nem érzed magad másképp ezen a szül.napon sem. Sok függ tehát a körülményektől.”

“Teljesen más! Korszakváltás, egyszercsak minden másképpen működik, a tested, másképpen látsz dolgokat. Nincs benne semmi rossz, csak valami nagyon más.”

“Nem hirtelen, persze, de azért van különbség. A 40 nekem abszolút nem volt sokkoló, buli volt 40 és 50 között kb ugyanúgy éreztem magam (negyvenesnek). Az 50 egy kicsit más. Lehet, hogy csak rám igaz ez, de szerintem ilyentájt érzi az ember sok szempontból egy “másik kategóriába” áthelyezve magát. Nyilván az effektíve bekövetkező menopauza sem segít. Persze nem egyik napról a másikra történnek a változások.”

“Részemről nem lett komoly változás és a gyertyáim száma se érintett meg.”50- ig nem gondolkoztam rajta hogy milyen. Masnak ahogy betoltottem az 50- t futa gondolatok jottek. Azota is jonnek mennek. Pl. Mit csinaltam eddig, hogyan tovabb, mi lenne az az uj amibe belevagnek stb. .mintha elszaladt volna egy vonat amirol lemaradtal. Nem szabad ezen gindolkodni, el kell hesegetni. Fizikailag minden mint elotte. Leszamitva a terdem.”

“Nem jó (52)”

“Nekem semmi! Sőt! Kipróbáltam új dolgokat amikről korábban azt gondoltam, hogy ezekre sosem lennék képes.”

“Én jobban érzem magam a bőrömben 51 évesen, mint a 40-es éveimben. Ez fura, mert klimaxolok, meg híztam is, de ettől még nem zavar engem ez a szám. Annyi amennyi. Sok hatvanas ismerősöm is nagyon jól érzi magát. Bár többet fáj itt-ott, de a fájdalom nem ugyanaz, mint a szenvedés.”

“Semmiben, ha előtte is aktív voltál, sportoltál, figyeltél magadra és így tovább. Én féltem tőle februárban lettem 50, de tényleg csak egy szám, lélekben valahol harminc körül maradtam. Viszont azt vettem észre, hogy már kb semmi sem érdekel, mert úgy gondolom mindent megengedhetek magamnak legyen az külsőség vagy vélemény. Persze ez nem azt jelenti, hogy pl a véleményemmel gázolok át mindenen és mindenkin, de jobban kimondok dolgokat.”Én most leszek 60 júliusban,ez az első már LXszülinap ami súlyosabbnak tűnik nekem.Szeretem a születésnapomat,csak ez lesz a 2,hogy Anyám már nem él.Ezektől más,meg kevesebb van előre,mint hátra és én félek a haláltól.Nekem igy.Amúgy minden korban más a jó es azt élvezem.”

“Teljesen jól érzem magam jóval 50 felett. Ez csak a fejben létezik. Megijedtem 40-nél, pedig most lennék annyi szívesen. De ha egészség van, mindegy, hogy 40 vagy 50+, a menopauza hatásait kivéve.”

“Nagyjából az 50. évem volt, amikor azt mondtam, hogy én szívtam, küzdöttem, küszködtem eleget az életemben, most már játszani akarok (értsd: most már élvezni akarom). Végre megtaláltam a hobbit, amit egész életemben kerestem. A gyerekem elég nagy lett, anyagilag épp elég biztonságban voltam, és azt mondtam teszek mindenre, most én jövök. Mázlim volt, a klimaxot viszonylag könnyen átvészeltem, új társaság, új hobbi, fesztiválokra koncertekre kezdtem el járni… Aztán mindennek következtében megtaláltam “a” pasit is… Szóval minden nyígével (főleg a hormonokkal összefüggő súlyváltozás) együtt ez a pár év eddig a legjobb volt az életemben…”

“Hát… én elképesztő formában voltam 40 évesen. taekwondos világversenyzőként. 50 évesen már nem vagyok taekwondos világversenyző és ez lelkileg megvisel, nem a kor miatt nem vagyok az, hanem mert máshol élek és itt nem lehet edzeni. A tanulság az, hogyha tudod folytatni az edzést akkor hajrá. Most 50 évesen még fontosabb lenne, mint 40 évesen – elképesztő milyen ütemben épülnek le az izmaim, amit egy nap felrakok másnapra lejön. A testmozgás szinte egy életvonal és a kor előre haladtaval egyre inkább az. Szerintem minden más másodlagos, a testedzés folytán viszont annyi más is a helyére áll – több lesz az energia, a kognitiv képesség marad stb-stb-stb.”

“Augusztusban leszek 50. Rendkívül jó passzban vagyok, testileg, lelkileg és szakmailag is. Pont tegnap mondta valaki, hogy 8-10 évet letagadhatnék. Mondtam neki, hogy a jelszó: testmozgás. Ez rengeteget segít abban is, hogy jól éljem meg a koromat. Én jobb formában vagyok, mint 30 évesen.”

“Tavaly voltam 50, vagyis lettem volna. Januárban van a napja és mivel ez egy nem túl utazós időpont és mivel külföldön élek, ezért tavaszra gondoltunk, hogy barátok jönnek és majd nagy buli hegyek, Trebinje Sound és társai, grillezünk és sátrazunk is, meg kirándulás és megmutatok mindent, ami újat leltem…Hát ez elmaradt a covid miatt ugye. Idén szintén, egyenlőre és nincs is esély arra, hogy akik akkor jöttek volna, szóval mindenki egyszerre. Így én papíron 51 vagyok, de lélekben még nem töltöttem az 50et…Komolyra fordítva a szót, nem pont akkor jön a változás… Mármint nem a dátummal! A testem megváltozott, néhány éve kezdődött a hanyatlás: lazuló kötőszövet, kis hurkák és általában nagyobb erőfeszítéseket kell tenni az állagmegóvásért, hát ez van… De összességében a covid és a túlélés miatti dráma kellően elterelte a figyelmet és még mindig tereli…”

“Kedves Orsi, én a 60 on is túl vagyok! Viszont az 50 születésnapomra úgy emlékszem vissza, mintha 30 lettem volna. Újjászülettem. Lefogytam. Nem voltak igazi nagy sorsdöntő problémáim, most sokkal több van, és súlyosabbak. A gyerek kirepült, diplomát szerzett, dolgozni kezdett. Viszont én magam rájöttem szeretnék kezdeni valami egészen új dolgot az életemben, és erre pont most adatik megfelelő idő. Jelentkeztem egy új iskolába, felvettek…és lubickoltam a lehetőségben, imádtam minden percét. Ezt hívtam magamban másodvirágzásnak. Nem emlékszem,hogy ennyire jól éreztem volna magam valaha is az életemben , kivéve a 20-as éveimet. Hát így…”

“A negyven rosszabb volt.”

“Sziasztok, én most vasárnap lettem 50. Nem volt semmi különös benne, mondjuk kimondani meg leírni is elég fura még. Na, azt nem mondom, hogy nem lenne most jobb a 40-et betölteni, de akkor, ha jól emlékszem, sokkal jobban aggódtam, mint most.”

“Aznap fura volt. Olyan őszintén értetlenkedős, hogy vajon hogy történhetett ez meg velem, hogy 50, amikor még csak 46 vagyok (fejben). Amúgy semmi különös. Csak az fura, amikor váratlanul kapok egy-két sallert a környezetemből. Pl. a múlt héten egy hirtelen ötlettől vezérelve hiába jelentkeztem egy fizetős (!) keto diéta programra egy előzetes kérdőív kitöltésével. Minden stimmelt, makk egészséges vagyok, DE! 50 és fél éves, így sajnos nem kaphatom meg az étrendet, mert “VANNAK SZABÁLYOK”: csak 50 év alattiaknak szól a program. Aztán elhatároztam, hogy lecserélem a facebook fotómat (3 éves), biztos, ami biztos alapon, fő az őszinteség. Dióhéjban kb. ennyi sorsfordítóról számolhatok be.”

“55+ nál azért kezd változni a zember lánya, a bőr, a test. Alattomos a dög, mert lassan jön, fokozatosan megszokod amit a tükörben látsz. Pár éve még vékonyabb, feszesebb testben éltem és most sokkal többet kell dolgozni érte. Ez biztosan olyan változás, amit nehéz elfogadni.”

“Én 40 évesen a 2,5 hónapos kicsivel és a 2,5 éves naggyal ünnepeltem. 50 évesen az én 3 csodálatos pasim szűk körben ugyan, de nagyon szép szülinapot szervezett nekem. Úgy érzem, hogy ők fiatalon tartanak, gondolkodásban mindenképp. De legfontosabb az egészség, a többi csak utána. Én a menopauzát szerencsére meg sem éreztem, csak a kilók lehetnének kevesebbek . Szeretni kell az életet és akkor sok minden megoldódik.”

“Szerintem az számít hol tartasz mennyire vagy megelégedve az életeddel. 40 évesen semmi nem volt. Most leszek augusztusban 50 ….és nagyon szenvedek……mert nem vagyok a helyemen…..mert 15 éves lett a lányom és már nem lehet gyúrni puszilni….most érzem,hogy már nincs az a majd megoldódik idő hanem most kell megtenni,lépni. Én nem jól élem meg de azért mert nincs rendben az életem nem ott tartok ahol szeretnék. De gőzerővel dolgozom magamon.”

“50 évesen egyszerűen csak régebb óta leszel fiatal, ennyi!”

“Nekem borzalmas volt. Pedig tudatosan készültem rá, és persze, ez csak egy szám, blablabla, de azt a tényt nem tudjuk megkerülni, hogy egyre kevesebb van hátra. És aki annyira szereti az életét, ahogyan én, annak ez nagyon keserves feketeleves… most 56 vagyok, és már előre rettegek a 60-tól. De igyekszem nem erre gondolni, hanem tartalmasan kihasználni életem minden egyes percét és darabkáját. “

“Semmi extra, de több barátnőm lett az 50-től hisztis. Tiltakoztak a buli ellen, nem is engedték. Amúgy ajánlom figyelmedbe a 16-os számrendszert, aszerint az 50 az 32.”

“Nekem fél évem van, szinte napra pontosan. A 40 semmit nem váltott ki belőlem, nem is értettem, hogy mi az a középkorúság, mit nekem ennyi évtized, fiatal vagyok, kisgyerekes anyuka stb. Itt is mosolygok magamban, amikor 38-40 éves nők leírják, hogy ők semmilyen változást nem éreznek, nincsenek ráncaik, nem híznak, fantasztikusan energikusak stb. Bevallom, én ugyanígy voltam. És ez azért így van jól, kár akkor keresni a problémát, amikor nincs. Nekem 44 évesen volt a legrosszabb, amikor anyukám meghalt. Akkor esett le, hogy ebben az életkorban nem is a külső változások, amik igazán negatívak, frusztrálóak, hanem az, hogy egyre több a veszteség, még ha tudom is, hogy ez az élet rendje, egyre kevesebb dolog van, amire azt lehet mondani, hogy ez vagy az állandó, elmúlik a halhatatlanság, a ‘tökéletesen egészséges vagyok és ez így is marad’ érzése. Ebből a szempontból nem hiszem, hogy az 50. szülinapom változást hoz, talán még egy picivel jobban elfogadom, hogy semmi nem örök, és jobban tudok vigyázni arra, ami még megvan. Tudom, hogy ez így egy kicsit öregesen hangzik, de inkább arról van szó, hogy nekem azért egy viszonylag “kipárnázott életem” volt, de aztán ‘csőstől jött a baj’, amiből szépen lassan levonom a konzekvenciákat és remélem majd inkább leszek bölcs öregasszony, mint életunt, savanyú nő. Egyet tudok, amíg az őrült kíváncsiságom megmarad, addig nem öregszem meg, bárhogy szól is a mondás.”

“Velem olyan baromi kedves lett hirtelen mindenki, ünnepeltek, etettek, nagy ajándékokat kaptam, tudtam, hogy nagyon nagy a baj.”

“Én május 21-én voltam 47 éves és a pasiknál jelentkező kapuzárási pánik kezd eluralkodni rajtam. Az anyagiak általában nem érdekelnek, de mégis vettem magamnak szülinapomra egy sárga Peugeot 208-at, mert fiatal koromban 206-osom volt és szép emlékeim vannak. Azóta többször is találkoztam életem első szerelmével is nosztalgia céljából. A fogyókúrát (alacsony szénhidrát diétát) folytatom, egészségmániás lettem, lassan plasztikai sebeszhez is mennék kisebb korrekciókra. Low budget utazásokat is szeretnék, de várom, hogy szeliduljon a járvány. Mert a teljesen bizonytalan utazási feltételek nem tetszenek. Tehát nem akarom még leírni magam, bár kétségtelenül kevesebb a lehetőség pasik terén mint fiatalon. Sokat sportolok most megyek a strandra gyalog 5 km aztán 2-3 km úszás.”

“Szerintem pont olyan lesz az 50. mint betölteni a 40-et. Ja nem – azt Botswanában ünnepeltem. Nekem 4 hónapom van hátra az 50-ig de egyelőre nem rettegek. Azt sajnálom hogy nem tudok valami klassz helyre utazni, de egy 6 éves kissé felülírja a programot.”

“A 40. megrázott, azóta nem számolom.”

“A 40-es is klassz volt, meglepi bulival, elégedettséggel. Az 50. még jobb volt, bár a buli elmaradt (tavaly töltöttem együtt a férjemmel), de a barátnőinkkel egy éven át ünnepeltük kisebb összejöveteleken mindenki 50. szülinapját. Anyagilag fejlődtünk, a gyerekeink csodásak, rengeteget tanultunk!!!! Ja! és 40 évesen még egy multi-kulti alkalmazottja voltam, ma meg a saját vállalkozásomban dolgozom. Már csak ezért sem lennék újra 40.”

“Én úgy élem meg mindig a szülinapokat, amilyen élethelyzetben vagyok. A 40 azért vidámabb volt mint az 50, de kárpótolt egy Maldív utazás mindezért, így bevállalnám újra. Neked Orsolya Ivanyi Orsi fantasztikus lesz, mert jó társaságban, humorral és Proseccoval, minden könnyebb. Majd segítünk jól megünnepelni!”

“Én idén töltöttem az ötvenet és nem volt rossz. A negyvenet sokkal rosszabbul éltem meg. Akkor azt éreztem, hogy fiatalból középkorúvá váltam. Meg olyan életközépi válság félét éltem meg. Arra gondoltam, hogy csak ennyi az életem… Kezdtem a külsőmet is elhanyagolni, mert már mit számít az… Ez 46 éves koromban múlt el, akkor már újra adtam magamra, jobb munkát kerestem stb. Most jobban nézek ki, mint 45 éves koromban és boldogabb is vagyok. Az 50 nem rossz, inkább kicsit fura, hogy már ennyi idős vagyok. Belülről nem érzem.”

“Kétszer ütött meg a korom, 27 évesen éreztem, hogy itt a világ vége. Az ötven nem annyira, itt az előzetes kivetített félelmem dominál már előre az 55-től, onnantól már ráfordulás van a hatvanra, és az életvégre… Inkább utóbbi miatt szorongós a dolog…”

“Én is az 55-öt érzem szívszorongató fordulópontnak. Megmagyarázhatatlan. Talán a környezetemben élő nőket elnézegetve ragadt ez belém.”

“Nem gondoltam, hogy egyidősek vagyunk (igaz, nem is gondolkodtam ezen ) Na jó, egy picit “öregebb” vagy, én októberben születtem. Én várom az ötvenet! 2018 nyarán kezdtünk új életet, úgy érzem, jobban ki leszek simulva, mint 40 évesen.”

“Nálam a 30 volt világégés. Onnantól teljes nyugalom, nem érint “””úgy””” meg egyik évszámom sem. 50 körül pedig a harmónia robbant bennem a para helyett.”

“56. évemben vagyok és sokkal jobban érzem magam, mint valaha. Rengeteg dolgot elengedtem amire korábban ráfeszültem, ma már csak egyszerűen élvezem az életem.Talán egy dolog nehezebb, hogy a kilók hirtelen ugrottak fel és nagyon nehéz megszabadulni tőlük. Menopauzabol semmit nem éreztem csak annyit hogy egy gonddal kevesebb és a szex is sokkal felszabadultabb lett. Az 50. születésnapomat hajnalig tartó mulatozassal, tánccal töltöttem egy pianó bárban, szóval szuper volt betölteni az 50. évet.”

“40 voltam mikor szültem. Egyből ikreket (1 fiú, 1 lány), ők tartanak fiatalon. Ledobtam 25 kilót, lecseréltem a ruhatáram. 56 elmúltam (kimondva qva sz@r), de jobb az 50-es mint a 40-es korszakom.”

“Nekem a 47 volt nagyon sírós. Valahogy akkor éreztem azt, hogy elszállt egy korszak, valami véget ért. Április a szülinap, és hogy a testem is alátámassza, augusztusban volt az utolsó menszeszem. Az 50 az semmit nem váltott ki belőlem, ahogy a 40 sem.”

“Én 40 évesen éreztem magam a legjobban a bőrömben.!!! Kedvenc korom volt!!! Virultam minden tekintetben! Az 50 előtt egy évvel jöttek a változókor tünetei, ezért az 50-et rosszabbul éltem meg, de nem a szám miatt, hanem a hormonok miatt. Most 55 évesen már “lenyugodtak” a hormonok, s megint kezdem ugyanolyan szuperül érezni magam, mint 40 évesen. (Bár ehhez lehet, hogy hozzájárul, hogy 3 hete megszületett az első unokám.)”

“Nekem nagyon jó volt. Nem akartam nyamvadtan kezdeni következő éveket, ezért egy fogyási célt kitűztem és elértem, nagyon büszke voltam magamra, konkrétan ujjongtam a szülinapomon. Másrészt bennem valami átkapcsolódott, csak úgy jött, de nagyon markánsan belül… egy olyan “innentől le van … khm.. a világ, gondolhat bárki bármit, én jól akarom magam érezni”. Ebben benne van, hogy apum 62 évesen ment el, érzem, hogy nem lehet “majd ha nyugdíjas leszek”-re várni. Mostanra lement újabb sok kiló és lassan elérem az egyetemista méretemet. Ez nem a külsőség miatt jó, hanem mert belül is sok erőt ad, sokkal jobban bírok mindent, jobban viselem az egyéb változásokat, magánéleti katasztrófákat is.”

“Kicsit morcos voltam, mert anno a negyvenedikre ejtőernyős ugrást kaptam, és hiába célozgattam, az ötvenedikre nem jött össze. 53 vagyok, és most kezdem észrevenni, hogy ez azért nem az új 25, most pl. a meleget ritka rosszul viselem, meg hiába vagyok az utóbbi 35 évben 50-55 kiló és 36-os méret, ez már nem úgy néz ki, mint 45 alatt, de ez inkább egy rezignált beletörődés, nem tébolyult kétségbeesés.”

“Nekem a 30 volt a krízis, amikor ott àlltam egymagam és semmit nem tudtam felmutatni, ehhez képest a 40 és az 50 semmi problémàt nem jelentett, és 54 évesen is 30+ nak érzem magam.”

“Nekem sokkal teljesebb, érdekesebb, mint a 40s sorozat. Sőt, ha furcsán hangzik is, de jobban nő lettem.”

“Szia, én 17-én töltöttem az ötvenet. Picit tartottam tőle, de ez csak egy szám. Volt meglepetés buli a barátaimmal, ami még sosem, szóval nekem nagyon jól sikerült. Papíron középkorú vagyok, de az nem számít. Nagyi vagyok, de ez meg csodálatos.”

“Hát Orsi, érdekes kérdés. Eddig nem is igen gondolkodtam el rajta. Maga a születésnap nem érintett meg jobban, mint bármelyik, azonban úgy látom és érzem így visszatekintve (54 vagyok), hogy az öregedés sokkal nagyobb sebességre kapcsolt. Valaki írta, hogy amortizáció. Sokkal látványosabb jelei vannak testileg, lelkileg, mentálisan. Erről már nem lehet nem tudomást venni. Nyilván a menopauza az oka, azért gyorsultak fel ezek a folyamatok. Azt érzem, hogy nagyon elfáradtam… olvasom a karrierrel, új pályával kapcsolatos posztokat, nagyon tetszenek, de én csak azt érzem, hogy pihenni, pihenni, magammal törődni szeretnék, legalábbis egy ideig biztosan. “

Ja, ja! Más világ! De csak azután jössz rá, ha már ráléptél az útra! Mindenesetre, ezen most még ne agyalj! Mèg 47 se vagy! C’mon!”

“Ne aggódj! Az élet megy tovább! Ha sz@r, akkor 30-40 évesen is az. Ha jó, 50 felett is lehet jó. 51 vagyok, már nem a korom érdekel, hanem hogy érzem magam. Minden ok lesz!”

Nyugi!Örülni kell annak,ami van!Én 56 vagyok. Belül nem ennyinek érzem.Fő az egészség,nyugalom ,béke, barátság!Meg itt a nyár!!”

“Hát……..a 40 sem tetszett,de most jó lenne 40 éves lenni(így ötvenakárhányasan)”

“Őszintén szólva a 40. életév betöltését rosszabbul éltem meg, mint tavaly az 50.-et. Valószínűleg azért, mert a 40. vízválasztó, onnantól ifjúkorról már tényleg nem lehet beszélni. Az 50. viszont ereje teljében éri az embert, ez még lazán a középkor, így aztán nincs para.”

“Nagyon más mint a 40. Itt már jóval közelebb vagy a nyugdíjhoz. Februárban töltöttem az 50-et, de még mindig nem fogtam fel. Lelkileg megviselt. Próbálok még tudatosabban élni.”

“Orsi! Én igaz nem vagyok még 50, de veled egy korúként lépegetek felé….szóval én így éltem meg a 10 évenkénti ugrásokat: 20 ez igen….30 tyű a mindenit….40 hoppá…..47 kezeit csókolom, de jól TETSZIK KINÉZNI, festeti, vagy természetes? Lényeg az, hogy tartalom legyen az életünkben, és olyan emberekkel vegyük körül magunkat, akiktől töltődünk. Én hiú ember vagyok, de csak egy picikét, még is jól esik, ha fiatalabbnak néznek. Ha a lelkem virul, én is virulok….”

“Engem kicsit megroggyantott, h most mar nem 40-es vagyok, hanem 50-es…. aztan most 56 évesen meg azzal barátkozom, h nem egy jó karban lévő 50-es, hanem 60-as leszek… de aztán megvontam a vállam es azt mondtam, h nem erdekel annyira, h elrontsa a kedvem teljesen. A nyugdíjat is csak azért várom, h kedvemre olvashassak, turázhassak. Lényegében most is csinalom ezeket, de ugye a munkám mindig a fejemben jar.”

“Nagyon szuper volt az 50. szülinapom. Szinte egy évig ünnepeltem! Nagy utazás, nagy élmènyek, komfort zóna elhagyás, új dolgok kipróbálása.”

“Nekem nagy nyugalmat hozott, rengeteg plusszal, jobb ötvennek lenni, mint harmincnak. Nagyon élvezem minden percét.”

“Szia! Engem padlóra küldött. A 40 meg se kottyant. “

“Érdekes, nekem is nyugalmat, elengedéseket hozott..”

“Nnaa, gondoltam, ez már a B oldal. Dehát ott vannak a legjobb számok, nem?”

“A harmincadik szülinapomat borzasztóan rosszul viseltem, úgy éreztem vége mindennek. A negyvenediket szkeptikusan fogadtam, az ötvenediket meg egy rossz viccként éltem meg, mert lélekben nem tudtam azonosulni a számmal. Meg ha az ember valamin nem tud változtatni, akkor azon kár töprengeni.”

“Nekem nagyon jó élmény volt, nem éreztem magam máshogy. Egy percet nem mennék vissza az időben! Ugyanis nem adnám vissza a tapasztalataimat azért, hogy néhány ránccal kevesebb legyen.”

“Az 50. szülinapomon pont covidos voltam, lázasan, tüdő gyuszival fetrengtem, így semmi különös nem volt a fél-százamban. Csak átsiklottam rajta.”

“Engem érdekes módon a harminc fogott meg,két napig gondolkodtam világvége hangulatban,egyébként nem szeretem a szülinapokat valahogy nem nekem a múló idővel egyenlő.Inkább a spontán családi és baráti találkozásokra voksolok amikor koccintunk egymás egészségére,hogy Isten éltessen mindenkit!”

“Ó, semmiség. Csak előőőre, sohase hátra.”

“Én most leszek 50. A 40-et nagyon szerettem. Nőként akkor éreztem magam legjobban. Most a változások miatt nagyon nem jól élem meg ezt az egészet… De talán majd jobb lesz…”

“A 40-nél szinte kiborultam. Az 50-nél azt ismételgettem magamnak: most vagyok a félidőnél. Könnyebb és jobb volt az 50.”

“Ahogy megy az idő előre,már biztosan tudom hogy a lélek nem öregszik,de elfáradhat, fájhat. A munkám során néhányszor találkoztam idős hölgyekkel, nagyon szépek voltak. Az egyik 90 éves volt,imádta a színes ruhákat, bizsukat, a haja is mindig rendben, a stílusa, humora felülmúlhatatlan volt. Egyszerűen csak néztem, gyönyörű volt és igen, ki merem mondani, vagány kilencvenes.”

“Az ötvenedik évem keményen kezdődött, csupa fájdalom, gyász, veszteség. A születésnapomra többé-kevésbé kilábaltam, de legkevésbé az érdekelt, hogy 40, 50 vagy 63. Egyébként sem foglalkoztatott egyik kerek évszám misztériuma sem. A születésnap mindenképp k****jó, akárhányadik, akár az enyém, akár egy szerettemé. Az 50. attól volt különleges, h a férjemtől életem első tetoválását kaptam. Vagy 20 éve néha eszembe jut, hogy ha egyszer tetováltatok, akkor az csak a Szabadság szobor lehet. És lőn.”

“A 40-en gerincsérvvel, az 50-en azzal a 3 betűssel “bíbelődtem”, úgyhogy megfogadtam mindkétszer, hogy nem azok a napok a fontosak, hanem az összes többi! Azóta is a mindenkori Jelenre fókuszálok, s élményeket gyűjtök.”

“Akkori kollégáim, hatalmas meglepetés partit rendeztek nekem 40. szülinapomra. Nem volt időm gondolkodni hány éves vagyok. 50. szülinapomat a gyermekeim körében ünnepeltem, és boldogabb voltam mint bármikor! Nem a betöltött korom miatt, hanem mert a gyermekeim mellettem voltak! Látom a ráncaim, a nemkívánatos testrészeim, de nem stresszelek már semmin! Nem érdekel mit gondolnak rólam, élem életem ahogy a kedvemre való, és nem akarok megfelelni senkinek….., szerintem jó 50-nek lenni….”

“Először harmincnál éreztem valami furcsát, de hamar elmúlt. Legközelebb 75-nél és azóta is, mert már minden régen történt velem, jó is, rossz is. Csak vagyok.”

40 évesen megkérték a kezem. 50 évesen újra egyedül voltam 2 gyerekkel, 1 felnőtt és egy 9 évessel. Elvesztettem a munkámat 32 év után, és elköltöztem a férjemtől. Hát nagyon más volt… Véget ért az életem minden szinten… Csak éltem. De nem ÉLTEM! És mégis ez lett igazán Élet! Amúgy nekem semmivel sem. Nem tudok foglalkozni azzal, mennyi vagyok. Nem éltem meg se rosszul se jól, se a 40-et, se az 50-et. 40-nél azt hittem enyém a világ, és a boldog élet, örök élet és egy nap. 50-nél, hát nem így képzeltem magát az eseményt…Most 52 leszek. 3 éve egyedül, egy teljesen új életet próbálva építeni. Nincs idő a korommal foglalkozni. Más kérdés, hogy jóval fiatalabbnak néznek. Kár hogy, munka szempontjából nem az számít mennyinek nézel ki, hanem az számít mennyi vagy, és mi a végzettséged/tapasztalatod. 50 évesen a munkáltatók félresöprik az önéletrajzod. 40 évesen még lehet esélyed. DE! Egy nő 40 évesen teljesedik ki. És onnan egyre jobb lesz. Egy darabig. 50 évesen még NŐ. Nagyon az. Ha képes élni azzal, ami megadatik neki, és ismeri önmagát. Csodás évek várnak rá! Ha képes élni vele! Én még tanulom. Magamat. Az Életet… Lélekben 25 vagyok. Már vagy 27 éve… “

“Nekem nem annyira szülinapokhoz kötődik az életérzés megváltozása, hanem inkább valami életeseményhez. 39 évesen váltam, azt alig éltem túl. Öt év kellett, hogy jobban legyek + összerakjak valami bé tervet, amihez azóta is tartom magam. A születésnapok évfordulói mondhatni hidegen hagynak, nálam a karácsony előtti napokban szokott előjönni az év/életút értékelős gondolkodósdi és akkor vagyok kiegyensúlyozott, ha úgy érzem: ez az év sem telt el hiába. Gazdagabb lettem ezzel-azzal, sikerült ennek-annak beépülnie, szóval ilyesmi. Hyaluronsavas ráncfeltöltés helyett, ilyesmikre “pazarolom” az időmet és a pénzemet, belülre pumpálok. Impulzusok, fények, hangok, illatok, tettek, élmények, igen a munka is, gyerekek, stb. A test amortizálódása megállíthatatlan, ezt tudomásul kell venni, pont ezért is jó másra helyezni a hangsúlyt, sokkal jobban előtérbe kerül a szellemi vagy az érzelmi gazdagodás, így pl nálam csak egy nap a szülinap.”

“Nekem ijesztő volt. Utoljára a 40-nél tudtam (utólag persze, miután volt azért pár rossz napom) legyinteni, hogy ez csak egy szám, és előhúzkodni a “jobban nézek ki, jobban érzem magam, bár ennyi tapasztalatom lett volna 10 éve, stb.” típusú kliséimet. Ezekkel ki is tartottam úgy nagyjából 46-47-ig, aztán ahogy közeledett az 50, valahogy egyre rövidebbek lettek az évek. És persze nyilván úgy csináltam – úgy csinálok ma is – mintha a korom nem számítana, és néha tényleg így is érzem. De néha meg igenis számít, és nem a tünetei (nyöszörgős felkelések, szaporodó narancsbőr, nemértemeztamaivilágot-bulvárhírek, stb.) miatt, hanem mert ennyivel közelebb kerültem a halálhoz. És erre az opcióra, az elmúlásra – egész pontosan a saját elmúlásomra – én még egyáltalán nem készültem fel. Nem tudtam megbarátkozni azzal, amihez minden egyes születésnappal egyre közelebb kerülök: és ez viszont zavar. Nyomaszt. Mióta 50 vagyok, azóta eszembe jut – és elég gyakran -, hogy vajon mennyi lehet még hátra. És hogy milyen lesz majd az elmenés.”

“…tökéletesen ugyanezt éltem meg. Nem önmagában az 50, hanem hogy 40-ről 50-re egy szemvillanásnak tűnt a 10 év, és a következő 10 nyilván még gyorsabb lesz, az meg már 60 akkor. Apám 62 évesen halt meg. Meg hát sokan mennek el 60-as éveikben, én sem vagyok még erre felkészülve. Tudom, tudom, mások meg 80-90 évig élnek. De hát az volt a kérdés, hogy mit éreztem az 50-nél. Sajnos ezt, Mondjuk még elég közel is van ez a szülinapom, áprilisban töltöttem. Nem mondom, hogy minden nap ennek jegyében telik azóta is, hát nyilván nem más a mindennapok szempontjából a 49 és az 50.”

“Sokszor nekem is eszembe jut az “elmenés”! Félek is tőle, pláne most 67 évesen, mert Édesanyám ekkor ment el! Az egyik barátnőmmel kitűztük a +20 évet!! Ez 3 éve volt! (Ő 73!) Én mindig azt szajkózom, hogy szeretném megélni a jelenleg egyetlen gyönyörű kislány unokám 20. szülinapját!! Ez még 12 év lenne! Persze ép elmével, fizikummal és látással( zöld hályogom van)!Ha nem ez a sorsom, akkor hadd aludjak el szép csendben, és ne legyen olyan betegségem amivel a szeretteimet terhelnem kéne!! De igyekszem élni!!! Mindenkinek ezt javasolom, mert az életünk ajándék, ha sokszor padlóra kerülünk is!Szeretettel ajánlom: Edith Eva Eger:A döntés és Az ajándék c. könyveit!!! Nagyon nagyon “életmentő” könyvek!!”

“Hát , hogy is volt ….én szeptemberben töltöm az 52. Sokan kérdezték tőlem, hogy milyen érzés 50 évesnek lenni. Reggel felkeltem és pont ugyanaz a NŐ nézett vissza rám a tükörből mint az előző nap. Nem viselt meg egyáltalán. Soha nem foglalkoztam a korommal, mert ugyebár annyi éves vagy ahánynak a lelkedben érzed magad. Ó, persze tudom, hogy ez közhelyesen hangzik, de tényleg igaz, nálam működik. Nem volt könnyű az eddigi életem, nehézségeim a legerősebb tanításokat hozták el nekem. Muszáj talpra állni minden áron, újra kell építeni az életem érzés után, a cselekvés következett, mert minden megoldható, ha gondban vagyok mindig erre gondolok. Ezek az erőt adó várázsigéim. Az erő bennünk van. Szóval aznap reggel tetszett amit láttam, hát nem vagyok már fruska, de nem mennék vissza egy napot sem, mert pont jó ez így ahogy van. Elfogadom és teszek magamért, hogy bár az éveim száma nő (gombócból is sok), de én nap mint nap jobban érezzem magam. Problémák ha jönnek azt meg valahogy mindig megoldom. Emlékszem, amikor elmondtam Apukámnak aktuális gondomat, mindig azt mondta nekem “hol van ez a világmindenséghez képest” milyen igaza is volt a kis öregnek, ha mást nem is kaptam segítségül, ezzel a mondatával a legtöbbet adta nekem. Ja és én elhatárolódom a milyen öregek vagyunk kijelentésektől, mert az öreg, aki annak érzi magát. Az nem én vagyok. Csodás lesz Orsi meglásd!! Várd boldogan és éld meg minden pillanatát annak az augusztusi napnak amelyik csak a tiéd , mert aznap leszel 50 éves és az joooo. Legyél nagyon büszke magadra , mert csodásan nézel ki és szemedben annyi minden tükröződik, ami csak a tiéd. Ettől maradsz örökké fiatal. Nagy ölelés kedvesek nektek. Ne féljetek ! (Jókai Anna egyik könyvének is pont ez a címe , meleg szívvel ajánlom)”

“Én 44 évesen kaptam egy diagnózist miszerint 1-2 évem van hátra, ráadásul kétéves volt a legkisebb gyerekem akkor. Most töltöttem be az 50-et , de nem azt éreztem, hogy de rossz , hogy így öregszem, hanem inkább azt, hogy bárcsak lehetnék hatvan is majd vagy hetven, nagymama, idősödő néni a rancaival. Én szeretnék megöregedni, élni, nem érdekelne hány rancom van. Nézőpont kérdése minden.”

“Tökmindegy. Ahogy egyébként mentálisan érzed magad, ugyanúgy fog az életkor megviselni. Én egy hónap múlva lépek bele az 55–ik évembe, és rohadtul nem izgat. Ezerszer jobban érzem magam, mint 10 évvel ezelőtt.”

“Túl gyorsan megy az idő, nekem is még 3 évem van. Amikor 40 voltam januárban kiakadtam, h abban az évben elérkezik, aztán szeptemberre a szülinapomra megbarátkoztam vele es 4-szer megünnepeltem.”

“Én 2 hónapja töltöttem az 50-et, és már alig vártam. Mindenhova kiírtam, és boldogan, kiegyensúlyozottan ünnepeltem. Büszke vagyok rá, és magamra, mindarra amit átéltem, és amiből felálltam. Sosem voltam kiegyensúlyozottabb, boldogabb, pedig gondjaim most is vannak. A 40 ezzel szemben pocsék volt, bár nem a szám miatt. Betegségek, gyász, depresszió, testi-lelki mélypontok kísérték. De nem hagytam legyőzni magam, és megérte.”

“Nekem a 40 csak egy buli volt, az 50 szintén, nem viselt meg, de komoly fordulópont volt. Utána kezdődött a menopauza és jöttek az erős hőhullámok, ami kicsit sem vicces, főleg nem 35C fokban, de akkor se kímél. Évente feljön 1-1 kg, ami most, hogy szombaton 56 leszek, már sok, megvisel. Olyan értelemben, hogy nem jön rám a régi ruhatáram nagy része, minden a derekamon és lejjebb landolt. Világéletemben sportos voltam, mozogtam, rohangáltam a 3 gyerkőccel de a gyerekek kirepültek, sokkal kevesebb energiára van szükségem, így sokkal kevesebb kaja is elég. Ez egyébként nem igazság mert szeretek enni, élvezni az életet és pont most kell visszafognom magam.”

“Életemben először a 35 viselt meg, fogalmam sincs miért. 42 múltam, amikor felfordult az életem. Szarrá ment házasság, válás, cirkusz, nem volt hol laknunk, új élet, visszaállni “normális munkába”, figyelni az akkor még kamasz gyerekre. Nem figyeltem az éveket, nem viselt meg, h túl vagyok a 40-en. Szerettem 40-es lenni. Az 50 előtt bevallom, hirtelen megijedtem. Nem tudtam elképzelni, h mi fog történni. Jelentem nem történt semmi rendkívüli. Ugyanúgy ébredtem, ugyan úgy telnek a napok, ugyan úgy felkel a nap, és a hold. A barátnőmmel együtt ünnepeltünk Egyiptomban. Tök jó élmény volt. Az egyetlen dolog, amire nem gondoltam az volt, h 50 felett sajnos mint “munkaerő” már nem leszek kelendő, sőt ciki lesz és baromi nehéz. (a kedvesem figyelmeztetett, de nem gondoltam, hogy ez lesz a valóság) A sztorimat ismered, és most nem ez a téma.Ettől függetlenül egy percre sem érzem magam “öregnek”. Sőt engem idegesít, hogy “szép korúnak” titulálnak sokszor “bennünket”. Nem vagyok nagymama. Nem is vagyok felkészülve erre, még teljesen mást szeretnék az élettől jelenleg. Belül ugyan úgy valahol 28-30 éves a lelkem. Még akkor is, ha azért látom, h a bőröm már nem olyan, h változom és van a menopauza is. Színes ruhákat hordok, felvállaltam h őszülök és sokkal jobban érzem magam, mint amikor festettem a hajam. Szóval szerintem semmi baj sincs az 50-nel. De igaz, hogy manapság teljesen más dolgok foglalkoztatnak, mint az életemben eddig, 50 előtt.”

“A harminc betöltése megrázóbb volt, negyven éves koromig adtam magamnak időt egy apajelölt megismerésére, ez meg is történt, 41 éves koromban szültem, 50 évesen pedig kihúztam magam, íme, itt vagyok, mások ebben a korban nagymamák, és azóta is minden évvel egyre jobban kihúzom magam, jobb és magabiztosabb vagyok, három éve elkezdtem futni, ledobtam 40 kilót, az esküvői ruhám lötyög rajtam, minit hordok (az egész ruhatáramat kicseréltem) és élvezem a fiúk bókjait, januárban itt, a csoportban kiválasztottak fotózásra, boldog és büszke vagyok arra, amit eddig elértem, a szex jobb, mint valaha, az élet szép, pedig most már a hatos készülődik.”

“Fentebb vicceltem egyet, de azt félretéve, azért ez más, kétségtelenül. De van benne jó is. Például lemegy az a görcsös tetszeni akarás. Nem is értem már, minek költöttem annyit krémekre, minek olvasgattam a plasztikai fórumokat, és hálát adok az égnek, hogy félelemből nem lett műmellem, szemhéjplasztikám és a társai, mert már nem izgat, és így megmaradtam eredetinek, ami most sok jobban tetszik, mint a harmincéves magam, ami pedig lássuk be, azért szebb volt objektíve, csak nem tudtam élvezni. Felnőnek a gyerekek, na az se rossz. Bár még mindig összerezzenek, ha egy kisfiú elóbégatja magát, hogy Anyaaaa a játszón, de aztán lenyugszom, az enyéim már 30 körüliek, nem nekem szól. Engem kicsit zavar, hogy már nem mennék el a világ végére egy pasiért se, de lássuk be, ennek is van előnye. Ahogy a világ kezeli az időseket, az nem fain, de ha belegondolok, eddig sem voltam annyira elragadtatva a nagy tömegek véleményétől más dolgokról sem. Pár ember meg mindig van az ember körül, aki számít.”

“Én nemrég léptem be aaaaaaaa 67-be. Nos akkor jutott eszembe, hogy most már a hegyről lefele jövök, de hosszú volt az út felfelé és gondolom lefelé sem lesz gyors. Igazából egy gondom van a korommal, az agyam és a testem nincs összhangban.”

“Szia! Nekem a 40. meglepően semmi extrát nem jelentett. Azt sajnáltam, h a Covid miatt nem jött össze a koccintás New Yorkban a férjemmel, de majd max. amikor ő, vagy én 50 lesz. Ő hamarabb, jövőre, uh meglátjuk mit hoz a jövő és a nemzetközi vírus variánsok. Csinos vagy, boldog vagy, szuper helyen élsz egy jófej, megbízható FÉRFIvel.”

“40-nél több változás történt, 50-nél látványosabb.”

“Idén leszek 50…Érdekes érzelmi megnyilvánulásaim vannak.De lassan manapság tényleg kiváltság megöregedni. Nagyon sok embernek nem adatik meg..”

“Nekem nagy volt a különbség. Negyvennél létösszegeztem, és végiggondoltam, mi férhet még bele.Ötvennél pedig szembenéztem, hogy mi az, ami már nagy valószínűséggel elmarad.”

“Nagyon szenvedősen éltem ötven évig, ma már az 51-en is túl vagyok, és nagyon jó, mert ez a szenvedős valamit sikerült letenni. Sohasem voltam szép, de mindig adódtak jó pillanataim, ha magamra és a képeimre visszanézek, mindig ezt látom, mindig nagyon karikás, mindig puffadt a szemem, mindig szenvedős arc, mondjuk volt miért. Egy ponton lassan megérik, hogy mindent letehető és lehet örömben élni. Úgy érzem magam, mint egy jó harmincas. Nem azért, mert tagadom a koromat, hanem azért, mert most élődik meg valami, aminek helye van az életemben. Nem nyavalygok semmit, előre megyek, belevetem magam a munkába, csinálom a dolgaimat, nem idegeskedem nagyon semmin, van egy egészséges közöny és távolságtartás bennem a dolgoktól. Ura vagyok magamnak, azt is eldönthetem, hogy boldog vagyok, azt is, ha szép. Amikor saját jogkörben, tudásból, erőből a saját világomban annyi szépet teremtek, amennyit csak akarok és amennyire szükségem van. Minden jóra megadtam magamnak a jogosultságot, és senkinek nincs hatalma arra nézve, hogy bármit elvehessen tőlem. A világom lehet, hogy nem tágas, de nagyon harmonikus, autentikusan szép és kompakt. Megtanultam jól lezárni azokkal a dolgokkal szemben, amelyek nem szolgálnak. Nem félelem, nem gyávaság, hanem egy mesteri szintre vitt átváltozás, ha a biztonsághoz és tanuláshoz medvének kell lenni, akkor medve vagyok, ha csigának kell lenni, akkor csiga, úgy mondanám, hogy amikor a létezés nyelvét már lehet mesteri szinten beszélni, semmi sem teher, mert az ember már megtanulta az összes nyelvet, amely a védelmet jelentő anonimitást hozza, vagy megmutathatja szivárványtollait, ha éppen annak jött el az ideje.”

“Ebben a hónapban töltöm az 50-et..Ha nem jönne minden nyavalya (betegség) csőstől, akkor nem lenne igazából semmi bajom ..Szerencsére az alkatom, a felfogásom, a hozzáállásom és a 8 évvel fiatalabb párom mindezt elfelejteti velem. Kitartás mindenkinek, aki rosszul éli meg!!”