Minden úgy kezdődött, hogy megőrültem- A változókor egy lehetőség, hogy újradefiniáljuk magunkat

(ezt a szösszenetet a Nők Lapja Változókor mellékletébe írtam, de nem ez jött le végül, gondoltam nem hagyom kárba veszni)

Hogyan lesz valakiből menopauza aktivista?

Amikor először hallottam a menopauza szót, egy folyosón ültem a kórházban, vártam, hogy beiktassanak egy endometriózis műtétre. Fogalmam sem volt, hogy menopauzában vagyok-e vagy sem, a nővér ezt látta az arcomon, így aztán csak annyit kérdezett, hogy menstruálok-e még vagy már nem. 44 éves voltam, honnan kellett volna bármit is tudnom a menopauzáról? Az majd csak 51 körül jön, nem? Szeretem magam jól informált nőnek gondolni, idegesített, hogy nem tudtam, mi az a menopauza, így beleástam magam a témába. Így amikor fél évvel később úgy éreztem, hogy “megőrültem”, tudtam, hogy beköszöntött az életembe a perimenopauza. Jó bloggerként, írtam erről egy szösszenetet, “Akit a menopauza szele megcsapott címmel” és gyorsan egy zárt csoportot is létrehoztam, de arra nem számítottam, hogy pár nap alatt 500-an fognak csatlakozni (ma már közel 8 ezren vagyunk). Így talált meg a téma, lettem aktivista és lett a misszióm a változókori női egészség. Az aktivistaként 4 célt jelöltem meg: minél többet beszélni a menopauzáról, újraértelmezni a menopauzát, a nők felvilágosítása és munkahelyi menopauza programok elindítása.

A termékenységen túl is van élet

A menopauza, mint olyan eddig is létezett, de nem igazán beszéltünk róla, mert történelmileg úgy alakult, hogy a nők eddig otthon csendben végig szenvedték. Bár az is igaz, hogy 1900-ban még csak 39 év volt az átlag életkor, így sok nő meg sem élte a menopauzát, ma már viszont életünk ⅓-át is peri- illetve posztmenopauzában tölthetünk, hiszen akár 80 évig is elélhetünk. Emiatt is fontos, hogy tudjuk, mivel állunk szemben.

A menopauzához való viszonyulás lehet pozitív és negatív egyaránt, és nagymértékben befolyásolhatja a környezetünk hozzáállása is. Egyes nők örülnek, hogy véget ért a menstruációjuk (a menopauza az a nap, amikor megállapítjuk, hogy tizenkét hónapja már nem menstruáltunk), mert nem volt kellemes élmény, mások gyászolják termékenységük elvesztését, és attól félnek, hogy innentől már csak lefelé vezet az út. Tudom, sokak számára nehéz lehet elfogadni, hogy vége a reproduktív éveknek (bár 50 felett már kevesebben szeretnének gyereket), ők veszteségként élik meg a menstruáció elmaradását, úgy érzik, hogy elveszítik a nőiességüket. Pedig a nőiességünk sokkal több mindezeknél.

A menopauza több, mint egy biológiai folyamat, amelynek során hormonális változásoknak vagyunk kitéve és főleg az ösztrogénhiány miatt számos kellemetlen tünettel sújthat minket (a nők huszonöt százalékának nincs semmilyen tünete, tehát előre nem is szabad félni tőle).

A menopauza több mindenre rákényszerít minket, egyrészt, hogy tudatosabban együnk, igyunk, mozogjunk, aludjunk és nem utolsósorban, hogy kevésbé stresszesen éljünk. Az életmódunk optimalizálása elengedhetetlen lépés negyven körül, és nem csak fizikailag. Igazi önismereti utazás elé nézünk!

Tünetek, amelyekről nem beszélünk

Ahogy fentebb írtam, számomra minden a megőrülésesel kezdődött, vagyis először a mentális tünetek jelentkeztek, amelyekről nem is nagyon beszélünk a perimenopauza kapcsán. Szorongás, dührohamok, ok nélküli sírás, ingerlékenység (minden is idegesített, beleértve a férjemet), memóriaproblémák, ködös agy (amikor mondanám a szót, de nem jön). És bár a menopauza során általában az ösztrogénhiányra koncentrálunk, a perimenopauza első szakaszában először a progeszteron mennyisége csökken, ez okozza a fent említett tüneteket, míg az ösztrogénszint magasabb és domináns lehet. Ezért sem érdemes laborvizsgálatot csináltatni, hiszen a hormonszintek ebben a szakaszban folyamatosan fluktuálnak. A perimenopauza pedig trükkös, mert a menstruáció továbbra is rendszeres lehet, mellette viszont megjelenhetnek a tünetek.

A menopauzán belül is tabu témának számít az alacsony szexuális vágy, a rettegett mumus, hozzám is bekopogtatott. Először nem is értettem, hogy lehet, hogy konkrétan egyik napról a másikra elmúlik a vágy. Az agyam és a testem nem volt szinkronban. Akkor kezdett el érdekelni, hogy mit lehet ezzel kezdeni, hogyan áll ehhez az orvostudomány, egyáltalán, mennyire érinti ez a nőket, és mit tesznek, ha náluk is lekapcsolódik a vágykapcsoló az agyban. Egy doktornő azt mondta, hogy erőltessem, egy másik pedig, hogy fogadjam el, ez a természet rendje. Az utóbbi férfi volt, de nem tudom, hogy ennek van-e jelentősége.

A jó hír az lenne, ha azt írhatnám, hogy amikor észleljük magunkon a szexuális vágyunk csökkenését, egyszerűen elmegyünk az orvoshoz, ahogy a férfiak, akiknek ilyenkor felírnak valamit, sőt több készítmény közül választhatnak. Sajnos jelenleg az egyetlen ilyen gyógyszer nőknek, kizárólag az Egyesült Államokban érhető el. Azért van jó hír is, és itt jön be a képbe a kissé elhanyagolt tesztoszteron hormon. A tesztoszteron férfihormonnak számít, de a női szervezetben is jelentős mennyiségben jelen van, a libidó, az alvás, az energiaszint és az izomtónus szabályozásában játszik szerepet. 2019-ben klinikai vizsgálatok során arra jutottak, hogy a tesztoszteron alacsony libidó kezelésére való alkalmazását alátámasztó bizonyítékok egyértelműek. Hazai vonatkozásban ez azt jelenti, hogy egyetértésben a nemzetközi menopauza társaság véleményével, a tesztoszteron alacsony libidó esetén felírható. A legtöbb országban, így nálunk is, a tesztoszteronterápiát off-label írják fel, vagyis egy férfiak számára jóváhagyott tesztoszteronkészítményt használhatunk módosított dózissal.

Az egészség a tét

És hogy milyen lesz az életünk utolsó harmada? A legfontosabb a testi egészség legyen, majd annak meghatározása, hol a helyünk a világban. A menopauza után második lehetőséget kapunk az élettől, már nem az a dolgunk, hogy másokról gondoskodjunk, végre azokra a dolgokra összpontosíthatunk, amiket szeretünk, és az alkotó energiánknak is teret engedhetünk. El kell fogadnunk megváltozott önmagunkat, elengedni fiatalkori énképünket, és bár ez fájdalmasnak tűnhet, új életerőt kell találnunk hozzá. Hogy hogyan éljük meg a menopauza után

i időszakot, az döntően arról szól, hogy mit kezdünk a változókor hozta szabadsággal. Szerencsére egyre több nő gondolkodik úgy, hogy nem áll meg az élet, csak mert változókorba lépett. Sőt, minden negatív következménye ellenére nagy lehetőség is rejlik ebben az életkorban. Az, hogy mivel töltjük meg, csak rajtunk áll.