Nyad - két 60 pluszos nő a természet és a korizmus ellen

Ahogy elérhető lett a Netflixen, mondtam a férjemnek, hogy megnézzük a Nyad filmet!

Mi lehet jobb annál, mint amikor két 60 pluszos nő harcol a természet és a korizmus* ellen, ráadásul az egyik Annette Bening, a másik pedig Jodie Foster!

A Nyad című film Diana Nyad elképesztő sport teljesítményét mutatja be, nem tudok spoilerezni, mert tudjuk, hogy mi történt: 2013-ban egy 64 éves nő olyat tett, ami még soha senki előtte, 52 órán keresztül úszott Kubából Key Westbe (USA) cápaketrec nélkül.**

Diana Nyad persze nem akkor kezdett bele az úszásba, évekig világszínvonalú atléta volt, 30 évesen vonult nyugdíjba, miután megdöntötte a nyílt óceáni úszás rekordot azzal, hogy a Bahamákról átúszott Floridába 27 óra alatt megállás nélkül. Sportközvetítő lett, könyveket írt, rádióműsorokat vezetett, motiváló előadóadásokat vezetett.

De egy dolog zavarta: 1978-ban fel kellett adnia a Kuba-Key West maratoni átúszást, mert minden összeesküdött ellene az erős széltől a cápákig. Pedig úgy gondolta, ez lesz sport karrierjének megkoronázása.

A 60. születésnapja után úgy érezte, most vagy soha, bár valljuk be, kissé ambiciózus a gondolat, tekintve, hogy akkor már 30 éve nem úszott, és hát időközben meg is öregedett. De úgy érezte, hogy van elég akaratereje, lelkiereje, hogy most megcsinálja.

A „Nyad” című filmet, egy házaspár rendezte, Elizabeth Chai Vasarhelyi és Jim Chin. (Igen, a feleség apja magyar.) Van már egy Oscar-díjas sport dokumentumfilm a zsebükben, a Free Solo.

Ahogy nyilatkozták, ők maguk sem tudták, hogy Annette Bening mennyire fogja komolyan venni a szerepet, amíg meg nem jelent a forgatáson.

Beningnek nem volt vizes tapasztalata, egy éven át minden nap edzett az Egyesült Államok egykori olimpikonjával, Rada Owen-nel. Azt mondta neki, hogy a színészetet sportolásnak tartja, és nagyon fontos számára a mozgás. A legtöbb képzetlen úszónak 20-30 csapás egy 23 méteres medencehosszt leúszni, Owennek csak 11. Edzéseik végére Bening mindössze 15 csapással tudta leúszni a hosszt. Bening sokat volt Nyaddal is, sőt még nyílt vízen is úszott vele, ezt a film végén mutatják is.

Ragaszkodott ahhoz, hogy a filmben minden úszást ő vigyen véghez, ami azt jelentette, hogy naponta négy-nyolc órát kellett a vízben töltenie. Bening most 65 éves, tehát mondjuk olyan 63 évesen kezdett el felkészülni a szerepre, előtte egyáltalán nem úszott. Aztán annyira beszippantotta az úszás, hogy a mai napig jár minden nap úszni.

Bonnie Stoll, akit Jodie Foster alakít a filmben, Nyad legjobb barátja több évtizede, őt kéri meg, hogy legyen az edzője. Stoll nem kifejezetten úszóedző volt amúgy (személyi edző volt), de Nyad úgy érezte, hogy ő tudja azt a támogatást megadni majd, ami kell neki az átúszás során. Bár a filmből kiderül, hogy kb. 3 percig randiztak korábban, az évtizedeken átívelő barátságon van a fókusz a filmben. És hogy mennyit is bír el és ki egy barátság.

Mert hát itt az történik, hogy van egy nő, akinek van egy álma, de ha nincs Bonnie, nem valósul meg ez az álom. Bonnienak lenni nem volt könnyű, Diana ugyanis erős, határozott karakter, sokszor makacs és elviselhetetlen, aztán Bonnie magáévá teszi Diana álmát, mintha az övé lenne. A film alatt sokszor éreztem az, hogy Bonnie talán fontosabb figura, mint maga Diana, vagy hogy ez a világraszóló tett, csak tényleg így kettesben tudott létre jönni.

Foster szintén rágyúrt a szerepre, szó szerint, hiszen Stoll is sportember, edző és világklasszis racquetball játékos. Mindennapos edzés, súlyemelés, kettlebell, diéta. Rendszeresen találkozott Stoll-lal, hogy hitelesen tudja visszaadni a személyiségét.

Bening és Foster a színészek sztrájkja miatt nem tudták reklámozni a filmet, pedig milyen médiavisszhangja lett volna, hogy itt van két nem is középkorú nő, hanem _öreg_ nő, akik nem engedték, hogy a filmben bármit retusáljanak rajtuk, kifejezetten ragaszkodtak ahhoz, hogy korukbeli nőket játszanak. Direkt használom az öreg szót, mert tudom, hogy mindenki utálja és retteg tőle, pedig inkább attól rettegünk, amilyen negatív társadalmi sztereotípia járul hozzá.

A Nyad filmnek több üzenete van. Az öregedés elkerülhetetlen, de ettől még lehetsz erős, ha hajlandó vagy folyamatosan dolgozni érte. Nem kötelező elveszíteni az izmaidat, mondja Stoll. A két nő egy év alatt színésznőből sportoló lett, elhivatottsággal, fegyelemmel, gyakorlással, meg tudták csinálni még ennyi idősen is. Imádom azt a jelenetet, amikor mielőtt Bening beugrik Kubában a vízbe (ugye 4 próbálkozása volt), minden egyes alkalommal elordítja magát, hogy COURAGE! Francia kiejtéssel.

Sokak szerint ez nem is bátorság, hanem valamiféle megőrülés, mégis, hogy lehet az egy álom, hogy 52 órán keresztül ússzál, közben sodrásokkal és medúzákkal is kell küzdeni, vagy éppen egy cápát lerázni. És mégis, mindenkinek más örültség az önmegvalósítás. És ahogy Nyad mondja a végén, ne tántorítson ez el attól, hogy hány éves vagy.

Azt rebesgetik ez a film Oscar gyanús, szerintem annyira nem kiváló alkotás, de egyszerűen annyira jó nézni ezt a két nőt a vásznon, hogy igazából nem bánom, ha Oscart kapnának, bár mindkettő főszereplőnek már van 4 - fejenként - jelölése, talán tényleg ideje lenne nekik egy-egy Oscar.

*korizmus: kor alapú sztereotipizálás, előítélet és hátrányos megkülönböztetés, tehát nem csak öregeket, hanem fiatalokat is érinthet

** A pontosítás kedvéért: Diana Nyad előtt Walter Poenisch 1978-ban és Susie Maroney 1997-ben szintén megúszták ezt a távot, de cápaketreccel. Poenisch uszonyokkal is úszott és számos rövid pihenőt is tartott a kísérőhajóján. Nyad ezen segédeszközök nélkül teljesítette a távot, de használt medúza elleni védőruhát, cápa búvárokat és elektronikus cápariasztó eszközöket is. Az úszást hivatalosan egyetlen elismert maratonúszó szervezet sem ratifikálta, de a World Open Water Swimming Association (WOWSA) átfogó jelentése azt mondta ki, hogy Nyad ezt az úszást saját erejéből teljesítette.