Így mennek tönkre a nők a menopauzában, és nem csak ők szenvednek
Néhány évvel ezelőtt egyáltalán nem gondolkoztam a menopauzán. Ma pedig nagyjából csak erről írok és beszélek, pedig nem így terveztem. 2012 nyarán petefészekrák gyanúja miatt, teljes méheltávolításon kellett átesnem, és mindkét petefészkemet is kivették.
Két nappal a műtét után már otthon voltam, az utasításoknak megfelelően felpolcolt lábbal. Sem a műtétem előtt vagy után nem volt téma, hogy a művi menopauza, amibe kerültem, milyen változásokkal fog jár. Amikor elhagytam a kórházat, annyit mondtak, hogy majd keressem fel a háziorvosomat megbeszélni a hormonpótlást. Mivel fogalmam sem volt a témáról és senki sem magyarázta el nekem, így úgy döntöttem, hogy nem kérek hormonpótlást. Ez nagy hiba volt, mint utólag kiderült.
Kezdetben úgy gondoltam, hogy jól vagyok, de körülbelül három hónappal a műtét után problémáim lettek az alvással, állandóan szorongtam és irracionális voltam, úgy éreztem, hogy haszontalan, reménytelen és értéktelen vagyok. Ahogy teltek a hetek, egyre inkább elvonultam a világ elől. A munka szóba sem jöhetett.
Egy nő nem működő héja lettem, aki egy nap nagyon közel járt ahhoz, hogy elvegye a saját életét.
Szerencsés vagyok, mert a férjem átvette aztán az irányítást, amikor én már nem tudtam és segítséget hozott, melyre annyira szükségem volt.
De nem volt haszontalan az sok álmatlan éjszaka. Felfedeztem egy olyan világot, amiről semmit sem tudtam: hasonló nők, mint én, akik szintén azt hitték, hogy megőrültek, keresik online sorstársaikat. Mindenki ugyanabba a korosztályba tartozott, közös tünetekkel – ez volt a menopauza. De miért szenvednek ennyien? Ígéretet tettem magamnak, hogy ha még egyszer úgy érzem magam, ahogy egykor, akkor megkeresem, mi a baj, és megbizonyosodom arról, hogy tehetek valamit a változásért.
Mielőtt megváltoztatunk valamit, meg kell érteni a problémákat. Nyilvánvalóvá vált, hogy a menopauza jobb ellátásának és támogatásának három nagy akadálya van, és az oktatás is kulcsfontosságú. Történelmileg a menopauzáról nem beszéltek sosem nyíltan, formálisan sem nőknek, sem férfiaknak nem tanítják meg, akkor honnan a fenéből tudhatnánk, hogy mi történik akkor, amikor megérkezik a korai stádium, a perimenopauza gyakran a 40-es évek elején?
A háziorvosok nem kapnak kötelező menopauza-képzést, ami egészen furcsa. Minden nő, tehát a betegeik fele – átéli a menopauzát, és ötből négyen tapasztalnak tüneteket. Józan ésszel is felfogható, hogy érdemes lenne felkészíteni a háziorvosokat a tünetek felismerésére és adott esetben kezelésére.
Rengeteg nővel beszéltem, akik számtalanszor elmentek az orvosukhoz, kétségbeesetten próbálva választ találni a személyes és a munkahelyi életüket megzavaró gyengítő tünetekre, akik csak annyit mondtak nekik, hogy túl fiatalok még a menopauzához .
Vagy azt mondják nekik, hogy ez szorongás és depressziós, és helytelenül írják fel nekik az antidepresszánsokat, ami még több szorongást okoz nekik. Sok nők fontolóra veszi a munkája feladását (annyira erősek a tünetei); van, aki már meg is tette. A felmérések szerint körülbelül minden negyedik, menopauzán áteső nő fontolgatja felmondását. A menopauza miatt távozók gyakran nem is tudják, hogy a menopauza tüneteit élik át éppen. Azok a nők, akik tudják, de nem tudják megbeszélni a helyzetüket a vezetőkkel, vagy nem támogatják őket, szintén felmondanak.
A munkahelyi menopauza támogatása nem agysebészet. Arról van szó, hogy időt kell szánni arra, hogy a cég megértse, hogy egy olyan életszakaszról van szó, amelyet minden nő átél valamikor. A tudatosság növelése és a támogatás felajánlása mind a nők, mind a munkaadók számára előnyös helyzet, és látni, hogy a dolgok lassan, de biztosan kezdenek változni.
Az előzőkben leírt szöveg a Guardianben jelent meg, az angol Diane Danzebrink tollából.
Nem mondok újdonságot azzal, ha Angliában ez a helyzet, akkor nálunk mi van.
Diane Danzebrik kampányol. Azért kampányol, hogy minden háziorvos kapjon kötelező menopauza képzést és minden munkahelyen legyen menopauza tanácsadás. A harmadik célját már tavaly elérte: tananyag lett a menopauza a középiskolában.
A menopauza nem magánügy, és nem csak női kérdés. Mindannyiunkat érinthet: a nők csendben szenvednek, a kapcsolatok sérülnek, a karrier megsínyli. Túl sokan fizetik a felesleges árát annak, hogy nincs megfelelő menopauza oktatás, ellátás és gondozás.
Az Egyesült Királyságban a 45 és 49 év közötti nők körében a legmagasabb az öngyilkosság aránya, pont amikor perimenopauzában vannak.
A rejtett költség, aminek a legnagyobb az ára.
Kép: Malika Favre
Comments